2012. december 31., hétfő

2013. január 1-től új oldalon!!!

FIGYELEM!!! A blog 2013. január 1-étől a turazo.ininet.hu oldalon folytatja tovább működését megújult formában, egy teljesen új külsővel!
Kövessetek továbbra is a turazo.ininet.hu oldalon!!!

2012. december 8., szombat

Vár a Mikulás 20

Eljött december 8 és vele a 2012-es Budapest Kupa túrasorozat utolsó túrája. Rettenetesen kíváncsi voltam erre a túrára, mivel ahogy láttam első rendezés és a nevezési díj is olcsó volt, csak 600 Ft. A 20-as távot választottam, ami pontosan 19,6 km.-el és 826 méter szintemelkedéssel járt. Reggel háromnegyed 8 felé érkeztem meg Szépjuhásznéhoz, ahol már rengeteg ember állt sorba. Elég lassan haladt a sor, de mindenki szép türelmesen kivárta a maga nevezési idejét. A papíromra kereken 8 óra került indulási időnek, de én már pár perccel 8 előtt nekivágtam a túrának, mint ahogy ezt tették még sokan mások is. Jól ismert útszakaszon, először a sárga jelzésen kellett a János-hegy mellett elhaladni, majd áttérni a pirosra és 4,5 km. után meg is érkeztem Makkosmáriára, az első ellenőrzőponthoz. Itt a pecsétet begyűjtvén egyből indultam is tovább, úgy gondoltam, hogy majd a Normafánál szusszanok egyet és iszom egy kis teát. A zöld kereszten kellett felmenni Normafáig, ami elég jól meg is izzasztotta a hátamat, majd fent letáboroztam az egyik padon egy bögre teára. Hiba volt. Fent úgy fújt jéghideg szél, hogy az izzadt, meleg hátamat és pólómat egyből jéghidegnek éreztem, így gyorsan le is húztam a teát és indultam tovább. Ez a szakasz volt talán a legkegyetlenebb az időjárás szempontjából. Ha holnap eldugult orral és megfázva ébredek, tudni fogom, hogy mitől, nem fogok csodálkozni. Innen a kék körséta jelzésen kellett eljutni a János-hegyig. Az itiner szerint egész a kilátóig fel kellett volna menni, de az ellenőrzőpont a Libegő felső végállomásánál üzemelt, így a kilátó kimaradt, ami nem is nagy baj. :) Ennél az ellenőrzőpontnál minden túrázó kapott egy Horalky-t, amit ugye ismerünk már jól és amely szerintem a legfinomabb ostyaszelet, amit valaha is ettem. :) Innen még egy bő 10 km. volt hátra. A zöld háromszög jelzésen kellett lefelé ereszkedni, majd hamarosan egy feltételes ellenőrzőpont következett. Áttérve a zöld sáv jelzésre, hamarosan a Tündér-szikla mellett, majd alatta kellett elhaladni, majd továbbra is a zöld sáv jelzést követve megkerülni a Ferenc-halmot. Áttérve a zöld keresztre egy erős emelkedő jött, majd a zöld körséta és utána a sárga jelzésre kellett áttérni. Ez a jelzés visz le egészen Hűvösvölgyig, de ezúttal nem oda tartottunk. Elérve a sárga körsétajelzést balra kellett fordulni, majd mikor a Nagyrét előtt bejött a piros kereszt, arra kellett áttérni. A piros kereszt hamarosan csatlakozott a Fekete-fejről jövő piros sáv jelzéshez. Ennél az elágazásnál volt az utolsó ellenőrzőpont is. Innen már csak 1,8 km.-re volt a cél, de 120 méter szintemelkedés még hátra volt. Ez így a végére jól megizzasztott ismét, de egy szusszal lenyomtuk, majd egy kis teafogyasztás után lefelé haladva kb. 11:50 körül elértük a célt. Ismét volt egy jó kis sorbaállás, ugyanúgy, mint a rajtnál. Sokan indultak a túrán, itt is látszott. Mivel előneveztem, így az oklevél mellé egy szolid kis mikuláscsomaggal is gazdagabb lettem egyenesen a Mikulástól. Az oklevél kis méretű és az a filc, amivel a nevet írták rá, nem volt a legideálisabb, de ettől függetlenül nagyon aranyos. A kitűző is egyszerű, de aranyos. Ennyi pénzért szerintem teljesen rendben volt ez a túra, csak egyetlen egy dolgot hiányoltam, mégpedig azt, hogy valamelyik ellenőrzőponton azért jól esett volna egy bögre meleg tea vagy meleg ital ilyen időjárási körülmények között. A túrán én nagyon jól éreztem magam, örültem a hónak, a normafai időjárás viszont nem nyerte el a tetszésemet, az ott zord volt nagyon. Esélyesnek tartom, hogy jövőre is itt leszek, de hát addig még sok minden lehet...

A 2012-es Budapest Kupa ezennel véget ért és sikerült 27 túrát teljesítenem, aminek nagyon örülök és már izgatottan várom a díjkiosztót.

Sajnos a túráról nem tudtam fotókat készíteni, mert bár a fényképezőgépem nálam volt, de az akksiját reggel elfelejtettem levenni a töltőről és az otthon maradt. Bosszankodtam is ez miatt, mert nagyon szép képeket lehetett volna lőni egyes helyekről, de hát a sors közbeszólt. Mindenesetre az emléklapot itt láthatjátok.


2012. november 24., szombat

Gercse 15

Az idei utolsó előtti Budapest Kupatúra november 24-én a Gercse túrák voltak. Egyedül indultam neki a 15-ös távnak. Vártam ezt a túrát, mert végre valami újdonságot mutatott, nagyon érdekes hely a templom és környéke. A pontos táv 15,5 km. volt 525 méter szintemelkedéssel, a nevezési díj pedig kereken egy ezres volt ezen a távon. Kereken 9:00-kor indultam el a túrán. A rajt és a cél a Kájoni János Ferences Közösségi Házban történt, ahonnan a Szilfa utcán kellett elindulni felfelé az Apáthy-szikla felé. Innen a megszokott zöld útvonalon az Árpád-kilátó következett, ahol a kéken kellett folytatni az utat Fenyőgyöngye érintésével a zöld kereszt jelzés elágazásáig, majd jött az első ellenőrzőpont a Tábor-hegyen. Az első pecsét begyűjtése után továbbhaladtam a zöld kereszten, majd a zöld sáv jelzésen és egy kellemes erdei utat követve megérkeztem Virágos-nyeregbe, ahonnan szalagozás segített eljutni a Gercse templomig, a második ellenőrzőpontig. A templom egy nagyon szép és rettentő érdekes, misztikus épület. Sosem jártam még itt, de mivel a közelben van egy geoláda, amit most nem kerestem meg, így biztosan vissza fogok térni még ide. Innen már visszafelé tartott az út a Budai-hegyek felé, először szalagozáson, majd a sárga sáv jelzésen. Az Újlaki-hegy csúcsát elhagyva leereszkedtem a Határ-nyeregbe, ahonnan a piros körséta jelzést kellett követni a Kondor útig, majd a szalagozást a Libanoni cédrusig, az utolsó ellenőrzőpontig, ahol a pecsét begyűjtése mellé még egy általam eddig meg nem talált geoládát (GClibc) is sikerült begyűjtenem. Innen már egyértelmű volt a szalagozást követve elérni a célt, ahova kereken délre értem be. Itt zsíros kenyér volt az ellátás, amivel most kivételesen nem éltem, mert siettem elérni a buszomat. A kertben egy mókuspárt figyeltem meg, majd egy pár fotót is sikerült készítenem rólunk, nagyon aranyosak voltak és hangosan rohangáltak fel-s-alá a magas fán.
Átlagos kis túra volt, esélyes jövőre a 35-ös, majd kiderül... :)

A túrán készült fotók megtekinthetőek a képre kattintva.


2012. november 17., szombat

Hegedűs Róbert emléktúra - T-Online

November 17-én mindenféleképpen részt kívántam venni a Hegedűs Róbert emléktúrán, mivel ez volt a 25. kupatúra, amin részt vettem. Ezidáig fogalmam sem volt, hogy ki volt Hegedűs Róbert, de most már tudom és sajnálom, hogy nem ismerhettem meg. Most egyedül indultam el a túrán és úgy döntöttem, hogy meg sem állok és egy egész jó szintidőt szeretnék produkálni, ami végül össze is jött, de kezdjük az elején. A túra részvételi díja 1500 Ft. volt, ez a drágábbik túrák közé tartozik, de hát a díjazás egy nagyon szép emléklap, jelvény és kitűző is, valamint az ellátás is frankó volt, tehát érthető. A TTT honlap és itiner szerint egyaránt a túra teljes távja 26,96 km. volt 1143 méter szintemelkedéssel. Elég szép szintes túra volt ez, ezért is akartam kicsit belehúzni, mert múlt héten egyénileg csináltuk a 4 Kolostor Útja a Pilisben mozgalmat és egy nagyon rossz szintidőt sikerült mennünk, persze akkor leálltunk itt-ott szusszanni egyet-kettőt. Egyébként úgy döntöttem, hogy ezentúl az OKT túráimról is meg egyéb egyéni túráimról is fogok beszámolókat írni, ezért is neveztem át a blogot, de az elérhetőséget nem, mert sok helyre ki van már linkelve. Na de visszatérve a Hegedűs Robi emlékéért megrendezett túrához: 7 óra körül érkeztem meg Szépjuhásznéhoz, majd 7:10-kor el is rajtoltam. Az itiner nagyon csodálatraméltó, szép, színes képekkel, pontos leírással, követhető térképvázlattal és érdekességekkel. Ilyen az igazi itiner. Bár én szokásomhoz híven a telefon GPS-be feltöltött útvonalat néztem, én azt jobban szeretem követni, minthogy egész úton az itinert gyűrögessem. A szintek inkább hirtelen jöttek, nem fokozatosan. Először a Hárs-hegyi körút után a Fekete-fejet kellett megmászni, ami egy elég szép emelkedés hirtelen, majdnem sikerült egy szusszanással feljutni a tetejére, de kettő lett belőle. Majd innen lefelé se volt valami egyszerű, mert csúszott az avar s alatta a sáros talaj. A jelzetlen útról a kék jelzés következett, majd a Remete-hegyet elhagyva a már többször bejárt sárga jelzésre csatlakoztam rá. Erről is le kellett térni a sárga háromszög jelzésre, hogy felmásszak a pesthidegkúti kálváriához. Ide már rég terveztem az eljövetelt, mert van itt egy geoláda, ami még eddig nem lett meg. Szép emelkedő vezet ide is fel, kellett közben szusszanni. A pecsétet begyűjtve elkezdtem felkutatni a GCKOTE geoládát, ami sikeresen meg is lett, majd folytattam az utamat a hegygerincen. Kisvártatva csatlakoztam a ismét a kék jelzéshez, amelyet követni kellett most a Hármashatár-hegyig. A Virágos-nyerget elhagyva a Vihar-hegy megmászása következett, majd ismét le s újra fel a Hármashatár-hegyre. Innen a kék körséta s majd a sárga jelzésen leereszkedtem a Határ-nyeregbe, ahonnan az országos kéket követve az Árpád-kilátó következett. Innen jóformán már csak lefelé ment az út a zöld jelzésen. Talán ilyen irányban még nem is nagyon jártam erre, mindig csak felfelé. A Battai lépcsőn lefelé is rossz menni, akik itt laknak és gyalog járnak azoknak minden napjuk egy teljesítménytúrázás lehet. Áttérve a zöld kereszt jelzésre hamar kiértem az erdős részre, ahol még egy pici emelkedő fogadott, amire már nem is számítottam, de így a vége felé teljesen jól esett, oké volt. Szépjuhásznéhoz a célba 12:15-kor érkeztem meg, ami 5 óra 5 perces szintidőt takar. Számomra ez nagyon jó teljesítmény ilyen szintek és még egy geoláda megkeresése mellett is. A jelvény és a kitűző, valamint az oklevél is nagyon szépek, jövőre is biztos eljövök, mert tervezem az MVTE érem megszerzését és ahhoz ez a túra elengedhetetlen. Nagyon szép őszi idő is volt és aminek különösképpen nagyon örülök az az, hogy elértem a 25. Budapest Kupa túra teljesítését. Még lesz 2 kupatúra, amin tervezem a részvételt, a Gercsén csak a 15-ön, aztán a Vár a Mikuláson pedig a 20-ason. Jövőre is jövök mindenképp! ;)

A túrán készült fotók megtekinthetőek a képre kattintva.


2012. november 1., csütörtök

Monoton Minimaraton

November 1-én, Mindenszentek napján délelőtt úgy döntöttünk, hogy teszünk a Hárs-hegyen egy kört, ha már egy pecsét jár érte a Budapest Kupafüzetbe. Az esős, borult idő nem hátráltatott, reggel 10 óra előtt pár perccel érkeztünk meg Szépjuhásznéhoz és 10:03-kor rajtoltunk el az étteremből. Az ilyen túrák engem nem igazán vonzanak, nem látok benne semmi fantáziát, de hát ez inkább a futóknak van kitalálva, én biztos nem sétálgatnék körbe-körbe, ezért is csak a Minimaratonon indultunk, ami egy kör volt a Hárs-hegyen, de legalább mi már elmondhatjuk, hogy részt vettünk már ilyen rendezvényen is. Mindenesetre le a kalappal a futók előtt, akik a Maratont vagy a Félmaratont végigfutják. Mi egy normál tempót felvéve hamar elértük a Makovecz-kilátót, ahol az első ellenőrzőpont volt, majd a Nagy-Hárs-hegy sem okozott akadályt, ahol ráadásul a Kaán Károly-kilátónál ismerős pontőrök fogadtak. Innen már csak lefelé tovább a sárgán és rövid időn belül, pontosan 10:42-kor elértük a célt, tehát ezt az 1 kört 39 perc alatt abszolváltuk. A célban az oklevél és kitűző, valamint egy Cerbona-szelet átvétele után a Budapest Kupafüzetbe valami oknál fogva elmaradt igazolásokat bepecsételtettem. Még 1 túra kell és megvan a 25 pecsétem a füzetbe.
Rövid volt, de jó volt ez a kis séta, köszönöm szépen a szervezőknek! :)

A túrán nem készítettem fényképeket, de íme az oklevél:


2012. október 23., kedd

Szomor 56

Ezt a túrát édesapám emlékének ajánlom.

Október 23-án Szomorra vettük az irányt és már napokkal ezelőtt eldöntöttük, hogy a leghosszabb távon fogunk indulni, amely pontosan 52,2 km-el és 1351 méter szintemelkedéssel bírt. A leghosszabb távon 1000 Ft. volt a nevezési díj és az ellátás tökéletes volt, de erről részletesebben beszámolok mindjárt. Szomorra 6 előtt autóval érkeztünk, az úton alig láttunk valamit, olyan nagy volt a köd. A rugalmas nevezés után 7-es és 8-as sorszámmal kereken 6 órakor vágtunk neki a túrának. Jó, hogy vittem a fejlámpámat, mivel ilyenkor még korom sötét volt. Az útvonal teljes hossza eltéveszthetetlenül ki volt szalagozva, én az itinert elő sem vettem, csak pecsételéskor. Örültem, hogy az útvonalak is letölthetőek voltak a túra előtt GPS-re, ezt már korábbi bejegyzésemben is írtam, hogy nagyon szeretem az ilyen megoldásokat. Szomort elhagyva először a Kakukk-hegyet kellett megmászni, ezúttal a település irányából. Talán a másik irányból, ahonnan a Kitörésen kell megmászni keményebb, bár akkor az már a túra vége, itt meg még csak az eleje. A kálváriáknál a kis kápolna-romban egy denevér repkedett, a három keresztről meg olyan fotót sikerült csinálnom, mintha egy misztikus vagy horrorfilm helyszíne lenne. A Kakukk-hegy csúcsára hamar feljutottunk, egyesek valahonnan a másik irányból jöttek mögöttünk, valamit benéztek. Innen leereszkedtünk a hegyről és az Anyácsai-tónál az első ellenőrzőponton finom friss sajtos pogácsát kaptunk reggelire. Itt már eltettem a fejlámpát is, mert időközben kivilágosodott, de a sűrű köd sajnos szinte az egész túrát végigkísérte. A Zsámbéki Színházi Bázisnál egy másik táv ellenőrzőpontja üzemelt, így itt nekünk nem kellett pecsételnünk, hanem továbbhaladni Zsámbékra, a Mátyás Borozóhoz. Itt a pecsételés után nagyon finom, meleg teával kínáltak a szervezők, valamint a Kézdi 10 rajtja is innen indult. A Mátyás Borozó mellett sem mehetek el szó nélkül, mert egy nagyon-nagyon szimpatikus, hangulatos hely, a kerthelyiségből gyönyörű a kilátás a Romtemplomra és Zsámbékra. Továbbhaladva elmentünk a Romtemplom mellett, amit szívesen megtekintettünk volna, de sajnos csak 10-kor nyitott, mi meg kb. olyan 8 - negyed 9 körül voltunk itt. Mindenesetre egyszer mindenképp szeretnék visszanézni ide, mert geoláda is van itt. Innen nem messze megcsodáltunk egy szép régi parasztházat is, majd rátértünk a Szent Norbert tanösvényre. A hegygerincen egy csodálatosan szép fenyvesben haladtunk végig, ahol rengeteg gomba volt. Elértük az Óriások lépcsőjét, ahol a 23-asoknak volt ellenőrzőpontjuk, majd le is ereszkedtünk rajta. Az Óriások lépcsője után még 2,3 km.-re volt a Bab-kút, a harmadik ellenőrzőpont, ahol egy finom, kókuszos csokival lettünk gazdagabbak. Itt a 23-as távon indulóknak már másmerre vezetett az útjuk. Az itiner szerint innen nagyon szép a kilátás a Budai-hegységre, a Pilisre és a Gerecsére, de sajnos a köd megakadályozta ennek a látványosságnak a megcsodálását. Na sebaj, majd jövőre... :) Innen kicsit több, mint 1 óra alatt elértük a máriahalmi műutat, majd a műút elhagyása után felfelé vezetett az út a negyedik ellenőrzőponthoz, ami egyben egy kilátópont is volt, de sajnos a köd miatt itt sem lehetett látni semmit sem. A kedves pontőrök itt pálinkával kínáltak minket, én a mézest kóstoltam meg, ami igazán nagyon jól sikerült. Ritkán iszik az ember ilyen jó pálinkát. Lehetne ilyen pálinkázás más túrákon is. Különböző féle lekvárokat is meg lehetett kóstolni, én a galagonyalekvár mellett döntöttem és kedvet is kaptam egy kis házi galagonyalekvár főzéséhez, úgyhogy szerintem meglesz a hétvégi programom is. Útravalónak egy almát kaptunk, melyet hamarosan el is rágcsáltam. Innen leereszkedtünk a völgybe, majd a szántóföldek után egy régi gémeskút mellett már feltűntek az epöli sziklák. A túra ezen a szakaszán volta legeslegjobb idő, a sziklákat egy szál pólóban másztuk már meg. Fentről a völgyből szinte semmit sem láttunk mert a köd teljesen leszállt oda. Az szikláknál egy ellenőrzőkódot kellett felírni egyénileg, majd egy kis folyadékbevitel után célba vettük Epölt. A Vadvirág Presszóba beérve elfogyasztottunk egy pár nagyon finom roppanós virslit, valamint meleg teával is vendégül láttak. Ez is egy nagyon kellemes és barátságos helynek tűnt. Egy kicsit szusszantunk, majd indultunk tovább az Őr-hegyre. Itt elég hűvös lett ismét az idő, muszáj volt felvennem a pulcsimat. Az Őr-hegy csúcsára felérve ismét egy ellenőrzőkódot kellett feljegyezni, a csúcson kirándulók sütögettek. Innen a 6. ellenőrzőpontig, a Donát-házhoz már végig lefelé vezetett az út. Lentről látszott az Őr-hegy csúcsán lévő kereszt, ahonnan jöttünk. A továbbiakban szántóföldek között haladtunk és ezen a szakaszon eléggé bele is húztunk a tempóba. A távolból lövéseket hallottunk, valahol biztosan vadászat folyt éppen. Visszatérve az erdőbe felmentünk Öreg-nyulasomig, ahol a vadlesnél ismét egy kódot kellett feljegyezni a túrázóknak. Nemsokkal ezután ismét egy kiszáradt gesztenyesor mentén haladt az utunk, míg hamarosan kiértünk Szeszgyárpusztára. Innentől már javarészt műúton kellett haladni. A műút két oldalát is nagyon szép fasor gazdagította, valamint bal kezünk felől a kerítés mögött egy csodaszép rét és felette az erdő és a hegyek voltak csodálatraméltóak. A réten egy pár muflont is láttunk. Gyorsan elértük Gyarmatpusztát, az utolsó ellenőrzőpontot, ahol egy nagyon kedves és igazán jó hangulatban lévő pontőr várt ránk fegyverrel és meleg teával. Egy rövid, de igazán érdekfeszítő beszélgetés után folytattuk utunkat immáron a cél felé. Sándor Móric gróf mauzóleuma mellett elhaladva egy murvás útra tértünk rá, majd kisvártatva feltűntek a szőlőhegyi pincék. Ez a Szőlőhegy is egy nagyon barátságos, nyugalmas helynek tűnik, szívesen elfogadnék itt egy pincét. Lefelé haladva kisvártatva egy kis erdei ösvényre tértünk rá, amely egy vadkerítés mellett haladt végig és a végén már Gyermely szélén találtuk magunkat. Gyermely is egy nyugodt helynek tűnt, az utcákon szinte nem is volt ember, bár ez biztos betudható a rosszabb, ködös, párás időnek is. Gyermelyről már végig műúton haladtunk Szomor felé, a forgalom sem volt jelentős és még világos is volt, hamar beértünk Szomorra. Megcsodáltuk a Poharazót is, ahol a Kitörés célja van és megbeszéltük, hogy februárban itt fogunk regenerálódni. A templom és az emlékművel szemrevételezése után már elindultunk a célba, a Sportcsarnokba, ahova az itiner szerint 17:10-kor érkeztünk meg. Nagyon szép emléklapot és kitűzőt kaptunk, valamint a szokásos zsíros-kenyér adag sem maradhatott el. Nagyon tetszett ez a túra, tavaly októberben a szentendrei emléktúrán voltam, de ez sokkal jobban tetszett. A ködös idő miatt sajnos sok kilátópontról semmit sem lehetett látni és mivel ezt pótolni szeretném, így már most ki merem jelenteni, hogy esélyes, hogy jövőre ugyanitt találkozunk! :)

A túrán készült fotók megtekinthetőek a képre kattintva.


2012. október 13., szombat

Cartographia - Budai kilátók

Október 13-án a Budapest Kupa túra keretein belül ismét megcéloztam a Budai-hegységet, vagyis pontosabban a Budai kilátókat. A túrának két távja volt, a normál és az extra táv. Az extra táv egy egyéni tájolással tett kitérővel volt hosszabb a normál távnál. Én ezúttal a normál távot választottam, ami 23 km.-t és 700 méter szintemelkedést jelentett, legalábbis a TTT honlapja szerint. A rajt Normafa Síháztól indult a 800 Ft.-os nevezési díj befizetése után, amiből 50 Ft. kedvezmény járt a Budapest Kupa, illetve a Cartographia Kupa résztvevőinek. Reggel 7:20-kor el is rajtoltam a Síháztól és egyből a kék körséta jelzésre tértem rá, amit a Libegő felső végállomásáig kellett követni. A kijelölt jelzésen szinte csak 1-2 ember lézengett, a túrázók nagy része az aszfaltutat választotta. Már korábban is írtam valamelyik bejegyzésemben, hogy engem nagyon tud bosszantani, ha valaki nem a kijelölt útvonalon halad, de hát mindenki önmaga lelkiismeretével számol el. A Libegőtől a piros jelzésen az első kilátóhoz kellett felmászni, ahol az első ellenőrzőpont volt. Innen továbbra is a piros jelzésen kellett továbbhaladni Szépjuhászné felé, ahol aztán át kellett térni a sárga jelzésre és megcélozni a Nagy-Hárs-hegyi Kaán Károly-kilátót. Ez is tipikusan az a hely, ahol sokan rövidítenek és letérnek a sárgáról, hogy gyorsabban felérjenek a kilátóhoz. A kilátónál rengetegen tartózkodtak, valamilyen főiskolás akadályverseny is volt a túrával egy időben ezen a környéken. A legfelső szinten megkaptam a következő pecsétet. Már rengetegszer elhaladtam a kupatúrák alkalmával a kilátó mellett, de még sosem voltam fent ezidáig. Miután körbetekintettem rájöttem arra is, hogy ez elég nagy hiba volt. Mindenesetre már egy élménnyel gazdagabb lettem, majd folytattam utamat továbbra is a sárgán a Hárs-hegyi-nyeregig, ahol aztán egy kis kitérőt kellett a sárga háromszög jelzésen a Kis-Hárs-hegyre a Makovecz Imre-kilátóhoz. Miután a kilátótól visszatértem a nyeregbe, egy kis ideig ismét a sárgán kellett haladni, majd balra, a Hárs-hegyi zöld körsétára kellett csatlakozni, amely a piros jelzéshez csatlakozott. Innen most egy jó ideig a piroson kellett haladni. A következő megpróbáltatás a Fekete-fej volt. Valahogy ezért a hegyért nem vagyok oda, bárhonnan közelítem meg, mindenhonnan kemény az emelkedő. A negyedik pecsét megszerzése után a lefele vezető út sem egyszerű a Fekete-fejről, kapaszkodni kell itt-ott, nehogy orra bukjon az ember. Leérve a Petneházy Lovas Country Club sarkához a Fekete-fej utca szélén volt a következő ellenőrzőpont, ahol a számomra iszonyat nagy kedvenc Horalkyval lettem gazdagabb. Továbbra is a piros jelzést kellett követni, elsőnek át a Kecske-háton, majd jött a Vörös-pocsolyás-hát. Itt a Vörös-pocsolyánál ismét egy ellenőrzőpont üzemelt. Az itinerben úgy állt, hogy csak zsírkréta lesz itt, de ugyanúgy pontőrök pecsételtek itt is, mint a többi ponton. Innen, ha a piroson továbbhaladunk végig, már nem lett volna messze a cél, Nagykovácsi, de még két ellenőrzőpontot érinteni kellett, tehát a pirosról balra fel át kellett térni a piros háromszög jelzésre, amely a Tarnai-pihenőhöz vezetett. Mielőtt elértem volna az ellenőrzőpontot, láttam, hogy a közelben egy geoláda található, úgy gondoltam ezt az apró kitérőt megéri megpróbálni és sikerrel jártam, a GCFeHe geoládát egyből sikerült abszolválni. A Tarnai-pihenőnél eddig még sosem jártam. Valami iszonyatosan szép környék és a kilátás is egyenesen felemelő. Körbefotóztam mindent, majd a zöld háromszög jelzésen folytattam utamat a Nagy-Kopaszra, a Csergezán-kilátóhoz. Ez a kilátó egy csodálatos építmény, de most mivel sietnem kellett hazafelé, hogy elérjem a buszomat, nem mentem fel rá, viszont mindenképpen pótolni fogom egyszer, az biztos, főleg, hogy van itt egy multi geoláda is, amiért vissza kell majd jönnöm. A pecsételés után tovább folytattam az utamat a zöld háromszög jelzésen, immáron lefelé. Csendes környéken megy ez a turistaút, tetszett, főleg, hogy erre még nem jártam sosem. A zöld háromszög jelzés a zöld jelzésbe futott bele, amin aztán jobbra fordulva már Nagykovácsit kellett célba venni. Leérve a Kossuth Lajos utcára, majd jobbra fordulva lassan feltűnt a cél, ahova kereken délre érkeztem meg és ahol egy jó nagy oklevéllel, valamint egy szép kitűzővel ajándékoztak meg a szervezők. A célban minden teljesítőnek járt egy kis adag gulyásleves is, ami szintén nagyon finom volt. Kaja után nem vártam sokáig, szedtem a cuccaimat és a Templom-tér felé vettem az irányt, hogy elérjem az aktuális buszt, amely Hűvösvölgyig elvitt, majd ott sikeresen elértem a csatlakozást. Összességében jó kis túra volt. Az, hogy a 750 Ft.-ba egy kis adag gulyásleves is benne volt, külön dicséretet érdemel. Sokat vacilláltam, hogy ezt a túrát, vagy az Őszi trappot válasszam, de végül is örülök, hogy emellett döntöttem és nem bántam meg, főleg, hogy eddig még nem látott látnivalókkal is gazdagabb lettem a Budai-hegyekben. Köszönöm a lehetőséget!

A túrán készült fotók megtekinthetőek a képre kattintva.


2012. október 6., szombat

Virág Benedek - Pálos 35

"Te melyik farkast táplálod?"

Eljött október 6., az Aradi Vértanúk napja és egyben a Pálos 70 teljesítménytúra. Ezúttal én a túra Virág Benedek nevű távját választottam, amely a TTT honlapja szerint pontosan 36 km. volt 1100 méter szintemelkedéssel. Már most a beszámolóm elején muszáj leírnom, hogy szerintem az eddigi legjobb túra volt ez idén. A Virág Benedek távra 800 Ft. volt a nevezési díj, amiben egész jó ellátás volt, szép itiner, nagyon sok új információval, valamint csoki, amivel még ráadásul nyertem is még egyet, üdítők, teák, stb.. A rajtolási időszak elég koraira sikeredett. A 70-es távon már reggel 5:00 és 7:00 között, a Virág Benedeken 5:00 és 7:30 között lehetett indulni. Én 6:47-kor rajtoltam el a Sziklatemplomtól, de már most megfogadtam, hogy jövőre a 70-esen szeretnék indulni és így majd ki kell találnom valamit, hogy hogy jussak fel Pestre a rajtidő elejére, de erre van még 1 évem agyalni. Szerintem érdemes lenne kicsit tovább, mondjuk 8:00-ig vagy 8:30-ig kitolni a 70-es (és mindegyik) táv rajtidejét, mert aki (mint pl. én is) vidékről utazik fel reggel, lehet, hogy nem ér fel időben a rajtra. Na szóval 6:47-kor elindultam és az első célpont a Gellért-hegy volt, ahonnan csodaszép kilátás nyílt az ébredező Budapestre. Itt a zöld sáv jelzést kellett követni, majd hamar megérkeztem a Filozófiai kertbe, ahol az első tájékozódási pont volt és egy kis feladattal is vártak a szervezők. Innen továbbra is szintén a zöld sáv jelzést kellett követni a második pontig, a Városmajori templomig, ahonnan a lila M jelzésre (Mária út) kellett rátérni. Ezután ezen ment a menet egy jó darabig. A következő pont és egyben most már az első pecsételő-ellenőrzőpont a Kútvölgyi kápolnában volt, ahol az ott találhat Szent-kútból húzott vizet kaptam frissítőül, valamint egy szép Csodás éremmel is gazdagabb lehettem. A következő állomásig szintén a lila M utat kellett követni. Ez a pont a már jó ismert Szt. Anna-kápolnánál volt a Normafánál, hát itt már sokszor megfordultam. Itt át kellett térni a kék M jelzésre, valamint a kék körsétára. Az útvonal érintette az Erzsébet-térdeplőt, valamint a Libegő felső állomását is. A János-hegyi kilátót kikerülve az út lefelé vezetett Szépjuhászné mellé, a budaszentlőrinci Pálos-kolostor romjaihoz, ahol egy nagyobb frissítőpont is működött egyben és megkaptam a következő pecsétet. Innentől többen folytattuk együtt az utat a lila és a kék M jelzést kellett követni egészen Máriaremetéig. Szeretem ezt a helyet, mert olyan nyugalmas és csendes. Itt ismét pecsételés, majd én benéztem a templomba is, ahol éppen mise folyt, ezért bent nem akartam fotót készíteni. Máriaremete után a kék M jelzésen haladtunk, majd a Jegenye-völgy után hamarosan következett az utolsó ellenőrzőpont, a Solymári vár. Az itiner szerint itt 24,6 km.-nél voltunk, tehát még egy jó 10-es volt hátra. Itt már nagyon meleg volt, megszabadultam a pulcsimtól, bár már hamarabb is simán meg levehettem volna. Szerintem ez a nap volt az utolsó ilyen meleg nap az évben sajnos. Innen a solymári vasútállomás következett, majd áthaladtunk a 10-es úton a Kevélyek felé. Ahol az Országos Kék letér a Mária útról, ott mi Csobánka felé vettük az irányt, majd a piros sáv jelzésen 14:01-kor elértük a célt, ahol zsíros, vajas és nutellás kenyér, stb.-vel vártak a szervezők. Az oklevél és a kitűzők is nagyon tetszettek. Kitűzők, mert kettőt is kaptam, az ideivel együtt a tavalyi túra kitűzőjét is. Személy szerint nekem a tavalyi amúgy is jobban tetszik. Nagyon kellemes túra volt, nagyon szép időben és gratulálok a szervezőknek a lebonyolításáért. A pontőrök nagyon barátságosak, kedvesek voltak. Nálam eddig ez a túra  viszi 2012-ben az első helyezést! Jövőre találkozunk a 70-en! ;)

A túrán készült fotók megtekinthetőek a képre kattintva.


2012. szeptember 28., péntek

Éjszakai zörejek 10

Szeptember 28-án, péntek este került megrendezésre az első Éjszakai zörejek 23/16/10 teljesítménytúra. Mivel éjszakai/esti túráról volt szó, így a szükséges fejlámpa elengedhetetlen kellék volt ezúttal. Most csak a 10-es távot választottuk, mert másnap mindenkinek egyéb elfoglaltsága volt. A nevezési díj 800 Ft./fő volt, de a Magyar Turista kártyáért 100 Ft. kedvezményt kaptam. A rajt a hűvösvölgyi gyermekvasút állomás elől indult s egyben a cél is itt volt. Én a 97-es rajtszámot kaptam és 19:50-kor indultunk neki a túrának. Az útvonalleírásról ezúttal nem igazán tudok nyilatkozni, mert még otthon feltettem az útvonalat a telefonom GPS-ére és végig azt követtük. Ezért szeretem nagyon, ha fent van az adott túra útvonala a neten, mert akkor nem érhet úgymond meglepetés és jelentősen kisebb az esélye az eltévedésnek is. A rajttól a sárga sáv jelzést, majd a sárga háromszög jelzést kellett követni az 1,8 km.-re lévő ellenőrzőpontig, a Kis-Hárs-hegyen található Makovecz Imre-kilátóig, ahol megkaptuk az első pecsétet. Innen vissza a sárga háromszögön a sárgáig, majd egy kis szakaszon a zöld körsétautat kellett követni, amit aztán a zöld kereszt és a zöld sáv követett. A Battai lépcső megmászása után hamar felértünk az Apáthy-sziklához, ahonnan csodaszép éjszakai kilátás nyílt. Itt már megbántam, amiért nem hoztam fényképezőgépet a mai túrára. Mikor kereszteztük a Görgényi utcát, láttuk, hogy sokan az úton jönnek felfelé. Ez csak két okból történhetett meg, vagy elrontották a zöld jelzést, vagy egyszerűen kikerülték a Battai lépcsőt és az Apáthy-sziklát, ami nem igazán sportszerű dolog. Hamar felértünk az Árpád-kilátóhoz, ahol csodás kilátás tárul a szemünk elé a kivilágított Parlamenttel és a hidakkal. Itt kaptunk nassolnivalót is, valamint pezsgőtabletták közül is lehetett válogatni. Innen is gyönyörű szép lehet az augusztus 20-i tűzijáték, biztosan vannak is itt egy páran. :) Innen a már megszokott Országos Kéket kellett követni, (másnéven a Glück Frigyes utat) a célig. A kéknek ezen a szakaszán itt-ott eléggé kopottak a jelzések, de azért egyértelmű követni még. Amúgy ez egy nagyon szép út, különösen tetszik az út széle ahogy ki van rakva kővel, valamint a keresztes sziklák és az Oroszlán-szikla is. Itt a közelben van egy jelenleg beteg geoláda is, amit majd ha felgyógyul biztosan meg fogok keresni. A túra a Határ-nyereg után az erdei repülőtéren vezetett tovább, majd hamarosan beértünk a hűvösvölgyi célba is, (22:05-kor), ahol egy egyszerű, de aranyos kitűzővel és egy nagyon szép emléklappal lettünk gazdagabbak, valamint bőségesen volt szokásos elemózsia is. Ismét nagyon tetszett a pezsgőtablettás megoldás, örömmel látom, hogy egyre több túrán van ilyen lehetőség. A zsíros kenyér elfogyasztása után összepakoltunk, majd kellemesen hazautaztunk.

A túrán fotókat sajnos nem készítettem, így csak ez az oklevél az, amit fel tudok tölteni.


2012. szeptember 23., vasárnap

HASE 20 - Katonasírok

Szeptember 23-án került megrendezésre a HASE 20 - Katonasírok nevű túra, amit már régen nagyon vártam, mivel véleményem szerint ez egy nagyon jó alkalom arra, hogy az elhunyt katonákról megemlékezzünk, de a túra végeztével egy pici csalódás ért. Már az elején voltak gondok: a TTT oldalán a nevezési díjnak 0 Ft. volt feltüntetve, valamint díjazásnak oklevél és kitűző, ehelyett a rajtnál már 600 Ft. volt a nevezés és a végén se emléklap se oklevél, se semmi, csak egy átlagos kitűzőt kaptunk. Én nagyon emléklap-centrikus vagyunk és most, főleg egy ilyen túrán ezt nagyon hiányoltam. Remélem a jövőben ezt orvosolni fogják, vagy legalább akkor ne írnák ki az oklevél ikonját díjazásként. Na meg ez a nevezési díj dolog is. 600 forint ma már nem nagy összeg, sokkal drágább túrákon is voltam már, de akkor ne legyen a TTT-n kiírva, hogy ingyenes. Ebbe az összegbe (mivel az ellátás a rajtnál össz-vissz egy alma vagy egy kis ásványvíz volt) belefért volna valami egyszerűbb kis oklevél is. Pozitívum, hogy az itiner tényleg jól használható volt, az útvonal rendesen, eltéveszthetetlenül ki volt jelölve. Kereken reggel 8:00-kor indultunk el Hűvösvölgyből a Gyermekvasút állomástól, az időjárás csodaszépre sikeredett. Az első ellenőrzőpont után a hűvösvölgyi katonasírt elhagyva a Nyéki-hegyet kellett megmászni végig a sárga jelzésen. Itt a második ellenőrzőpont nem jó helyen üzemelt. Mivel mi minden útba eső sírt érinteni akartunk, így a pontőröktől megkérdeztük, hogy hol itt a sír, mire azt a választ kaptunk, hogy mögöttük be az úton kb. 100 méterre. Hát ott aztán semmi sem volt az ég világon. GPS elővétele után rájöttünk, hogy a pontőrök eggyel lejjebb lévő elágazásnál ültek, a sírhoz eggyel feljebb kellett elhagyni a sárga jelzést pont ott, ahol a sárga derékszögben balra kanyarodott. Hát azért jó lenne ha legalább egy Katonasírok elnevezésű túra szervezői/pontőrei tisztában lennének a sírok pontos helyeivel. Na mindegy. A GPS viszont hajszál pontosan odairányított bennünket, tehát sikerült meglátogatni ezt a sírt is, majd folytattuk utunkat tovább a sárga jelzésen a harmadik ellenőrzőponthoz, a Vadaskerti emlékműhöz, ahol ismét volt egy katonasír. A Határ-nyereg után tovább a sárgán megmásztuk az Újlaki-hegy kemény kaptatóját, majd áttértünk egy rövid ideig a kék körséta jelzésre, ahol a negyedik ellenőrzőpont következett. Innen egy jelöletlen úton tértünk vissza a sárga jelzésre, amit egészen a Virágos-nyeregben található katonasírig kellett követni, ahol az ötödik pecsétet kaptuk a szép itinerre. Innen a célig végig az Országos Kéktúra vonalán haladtunk. Megmásztuk a Vihar-hegyet, majd a térképen egy helyen sírok voltak feltüntetve, amire először azt gondoltuk, hogy katonasírok, de miután kitértünk megnézni őket, rendes sírok voltak, repülőpilóták sírjai. Érdemes volt megejteni ezt a kis kitérőt, nagyon érdekes hely és nem messze tőle csodaszép kilátópont is van. A kék jelzésen tovább felmásztunk a Hármashatár-hegyre, ahol a hatodik ellenőrzőpont volt, majd végig lefelé haladva elértük a hetedik pontot Fenyőgyöngyénél. Átkelve a Szépvölgyi-úton egy laza emelkedés következett az Árpád-kilátóig, ahonnan a tegnap már bejárt útvonalon mentünk tovább. A kék jelzésnek ez a szakasza nekem nagyon tetszik, főleg az út egyik szélén kövekből kirakott kis falacska, valamint az útba eső sziklák. Ezután visszatértünk a Határ-nyeregbe, majd a Vitorlázó repülőtér mellett, a régi határkövek mentén haladt az út, majd miután a kék jelzés egy erős balkanyart vett, nekiindultunk a lejtőnek és egész hamar leértünk Hűvösvölgybe, ahol az úttesten átkelve pillanatokon belül a célban voltunk. Itt megkaptunk a kitűzőt, de mint már említettem, az emléklap hiánya kicsit letaglózott. Remélem a jövőben ki lesznek küszöbölve ezek a hibák, amelyeket a beszámolóm elején írtam, mert összességében egy nagyon jó kis túra volt ez, megérdemli a jó és pontos szervezést, valamint egy mindenkinek járó emléklapot.

Szerk.: Most néztem rá a túrára ismét a TTT-n és javították a hibát az alábbi üzenettel:
(Előzetesen, TTT szerkesztői hibából adódóan, a túra nevezési díja (nulla Ft) tévesen jelent meg az internetes kiírásban. A nyomtatott Teljesítménytúra Naptár tartalmazta a pontos adatot (600 Ft). A hibáért ezúton kérünk bocsánatot a rendezőktől és a túrázóktól is. TTT szerk. 2012-09-23)

A túrán készült fotók megtekinthetőek a képre kattintva.


2012. szeptember 22., szombat

Kalcit 20

Szeptember 22-én, szombaton a Pécs Városi Természetbarát Szövetség által megrendezett Budapest Kupás túrán indultunk el. Érdekes volt, hogy a TTT honlapján Aragonit 30/Dolomit 20/Kalcit 10 néven szerepelt a túra, míg a helyszínen már Dolomit 30/Kalcit 20/Aragonit 10 nevű túrák vártak minket. Tavaly már részt vettem az EKF túrákon, ami úgy anno közömbösre sikeredett, de idén a Budapest Kupa miatt mindenképp indulnom kellett ezen a túrán. A 20 km.-es távot választottuk, tekintve, hogy másnap is indulunk a HASE 20 - katonasírok elnevezésű túrán. Idén 700 Ft. volt a nevezési díj. Tehát akkor hivatalosan Kalcit 20. Reggel 7 körül értünk a rajthelyre, Csillebércre a Szabadidő- és Ifjúsági Központba és 7 óra 10 perckor el is rajtoltunk. A Normafáig kellemes bemelegítő sétával kezdtük a túrát, majd rátértünk a zöld sáv jelzésre, amit egy jó szakaszon követni kellett. Normafától lefelé elhaladtunk a Disznófő-forrás mellett, majd nekivágtunk a Tündér-szikla megközelítésének. Az idő ma nagyon szépre sikeredett, igazi kirándulóidő. Tündér-sziklánál készítettünk pár fotót, majd tovább haladtunk a zöld sávon Kurucles felé, ahol várt ránk az a sok-sok lépcső. Miután egy lánynak segítettünk felállítani az eldőlt motorját, nekivágtunk az utolsó lépcsőzésnek az Apáthy-sziklához. Itt szintén pár fotó, majd a közúton való átkelés után irány az első ellenőrzőpont, az Árpád-kilátó, ahol nagyon finom müzliszelettel ajándékozott meg minket a jó fej pontőr. A kilátóról talán az eddigi legjobb képemet sikerült elkészítenem. A kilátóban épp valami drogosok vagy hajléktalan kinézetű emberek ébredeztek és cuccoltak tovább fel egy erdősebb részre. A kilátó után már a kék sáv jelzést kellett tovább követni, ahol megcsodálhattuk a Kecske-sziklákat, valamint az Oroszlán-sziklát is, természetesen ezekről is készítettem fotót. A Határ-nyeregbe váltani kellett a kékről a sárga sáv jelzésre, ami egészen Hűvösvölgyig tartott. Ez már egy rettentő sokszor bejárt szakasz. Hűvösvölgyét elhagyva szintén a sárga sáv jelzés volt a követendő, de ezúttal nem kellett felmászni egész a Kaán Károly kilátóig, hanem a zöld körséta jelzésre kellett áttérni, ami hamar elvitt a második és egyben utolsó ellenőrzőponthoz, Szépjuhásznéhoz. Itt találkoztunk először a gólyatáborosokkal, akik életvidáman, néhol egy csöppet bódult állapotban valamilyen gólyaavató akadályverseny-szerűségen vettek részt. Az ellenőrzőponton téli fagylaltot kaptunk, valamint víz és hozzá különböző ízű és hatóanyagú pezsgőtabletták álltak rendelkezésre a túrázók számára. Ez a pezsgőtablettás téma tetszett nagyon, más túrákon is szabadalmaztathatnának ilyet. Szépjuhásznétól a szokásos piros sávon meg kellett még mászni a János-hegyet egészen fel az Erzsébet-kilátóig, majd a Libegő felső állomásánál a kék körséta jelzést kellett követni vissza egészen Normafáig, ahonnan a már megismert aszfaltúton kellett megközelíteni az Ifjúsági tábort Csillebércen. 11:41-kor értünk célba, ahol megkaptuk a fekete-fehér emléklapot, ami szerintem elég snasszra sikeredett, de azért szép, valamint a kitűzőt, ami viszont tetszik, mivel nagyon szeretem és gyűjtöm is az ásványokat. A jól megérdemelt zsíros kenyér nem is hiányozhatott, bőséges hagymával, valamint vajas kenyér és lekváros kenyér is rendelkezésükre állt a túrázóknak. Összességében jó volt, bár szerintem elfért volna ezen a 20-as távon 3 ellenőrzőpont is simán, valamint az emléklap lehetne kicsit úgymond színesebb, feldobottabb.
Köszönöm a túrát! Holnap irány a HASE 20 - Katonasírok!

A túrán készült fotók megtekinthetőek a képre kattintva.


2012. szeptember 15., szombat

Meteor 21A

Szeptember 15-én, szombaton a négyen indultunk neki Hűvösvölgyből a Meteor 21A túrának. A túra nevezési díja 600 Ft. volt, de 200 Ft. kedvezményt kaptam a Magyar Turista kártya jóvoltából. Az érintett helyeken már mind voltam, legfőképp a célra voltam kíváncsi. A túra hossza az itiner szerint 21,4 km. volt 750 méteres szintemelkedéssel. Hűvösvölgyből kiindulva a sárga jelzést kellett követni fel a Nagy-Hárs-hegyre a Kaán Károly-kilátóhoz, amit viszonylag hamar elértünk. Itt az első ellenőrzőpont pecsétje után Szépjuhásznéig szintén a sárga sávon kellett haladni, majd itt át kellett térni a piros sávra és ezáltal megmászni a jó öreg János-hegyet. Legutóbb éjszaka jártam itt. Nagyon szeretem ezt a helyet, a kilátás és maga a kilátó is nagyon gyönyörű. Innen továbbra is a piros sávot, majd a sárga sávot kellett követnünk a Csacsi-rétig, de ezen a szakaszon valami olyasmi fordult elő velem, ami azelőtt még sosem: elhagytam az itineremet. Hát visszafordulni nem akartam, úgyhogy megcéloztuk az ellenőrzőpontot, ahol egy picit szusszantunk és hatalmas szerencsémre egy utánam jövő túratárs behozta az elhagyott itinert az ellenőrzőpontra, így szerencsésen visszakerült hozzám. Innen továbbra is a sárga sávon haladtunk, majd miután áttértünk a piros sávra, következtek a Piktortégla-üregek. A pecsételés után ezen a szakaszon egy helyen megváltozott az útvonal engedélyek hiánya miatt. Szerencsére nagyon egyértelműen ki volt írva mindenhova és ki volt szalagozva a helyes irány. Sorrentonál fotózkodás, majd a táj megcsodálása, majd indultunk is a Mária-szurdokba, ami az itiner szerint Meteor-szurdok, bár a térképeken nem ez a név szerepel. A Mária-sziklánál megtört az utolsó ellenőrzőpont pecsételése és innen már célba vettük magát a célt, a Mammutfenyőket. Csodás látvány volt ez a két hatalmas 112 éves fenyő, engem nagyon magával ragadott. A célban majdnem elfelejtettem lepecsételni a Budapest Kupás füzetemet, de mivel elmentem megkeresni a közeli GCmamm geoládát, a keresés közben eszembe jutott, hogy ezen is még túl kell esni. Pedig már a 18. kupatúra, már ideje lenne megszoknom. :)
Külön oklevelet sajnos nem kaptunk, hanem maga az itiner szolgálta ezt a célt, ahova szintén egy pecsét járt a címlapra. Kár, pedig el tudnék képzelni egy gyönyörű színes oklevelet pl. a mammutfenyőkkel, ez a túra igazán megérdemelhetné, remélem a jövőben ez változni fog. A jelvény viszont valamilyen szinten kárpótolta e célt, mert az roppant gyönyörűre sikeredett. Már csak azért is indulok jövőre az 50-esen vagy a Maratonon.
Köszönöm a lehetőséget!

A túrán készült fotók megtekinthetőek a képre kattintva.


2012. szeptember 8., szombat

Tündér 14

Szeptember 8-án, szombaton a Tündér 28 túrát néztem ki magamnak, de mivel a többség a 14-es táv mellett voksolt, így én is ezen indultam. Autóval érkeztünk a helyszínre, a Zugligeti Általános Iskolához, ahol kis sorbanállás és az 1000 Ft. nevezési díj befizetése után 8:05-kor egyből el is indultunk a túrán. A táv 13,9 km. volt 550 méter szintemelkedéssel és az egészre 6 óra volt adva. A rajt után először a zöld keresztet, majd a zöld sávot kellett követni, elhagytuk Disznófőt, majd fel és át az Anna-réten. Így érkeztünk meg az első ellenőrzőponthoz, Virág-völgyhöz. Innen a zöld kereszt jelzést, majd a sárga sávot és végül a piros sáv jelzést kellett követni a második ellenőrzőpontig, a Végvári-szikláig. Nem értem, hogy miért van felfirkálva az ott található emléktáblára, hogy Szent Mihály szikla, amikor mindenhol Végvári-sziklaként van bejegyezve. Makkosmáriát a lila Mária jelzésen értük el, ahol most már végre bepillantottam a templomba is. Itt már voltam jó párszor, de a templom eddig mindig kimaradt, pedig szép és érdekes. Következett a Budakeszi Kálvária, ahol finom innivalóval kínáltak a szervezők, majd célba vettük az utolsó ellenőrzőpontot, a János-hegyi átjáró-barlangot, ahol ezidáig még sosem jártam, de már olvastam róla. A barlangon áthaladva, majd visszafordulva elindultunk a cél felé. Útközben érintettük a Tündér-sziklát, ahol egy gyerekcsoporttal gyönyörködtek a kilátásban, majd hamar, 11:15-kor beértünk a célba, ahol a szokásos zsíros kenyér elfogyasztása után elindultunk hazafelé.
Kellemes kis túra volt, az oklevél is nagyon szép. Legközelebb biztos a 28-ason megyek már.

A túrán készült fotók megtekinthetőek a képre kattintva.


2012. augusztus 20., hétfő

A Gyermekvasút nyomában (éjszakai)

Eljött augusztus 19-e és A Gyermekvasút nyomában éjszakai verziója. A nappali verziót mindig március 15-én rendezik meg, ahol az útvonal ugyanaz, csak a menetirány fordított. Az itiner szerint a túra 19,8 km. volt 890 méter szintemelkedéssel. A rajt Hűvösvölgyből indult a Gyermekvasutas otthonból, ami a márciusi túrának a célja volt. A nevezési díj 900 Ft.-ba került. A túrán ismét rengeteg (szám szerint 16) ellenőrzőpont működött. Este fél 9 előtt értünk fel Hűvösvölgybe és egy hatalmas kígyózó sor fogadott. A rajtidő bélyegzőn az áll, hogy 20:30-kor indultunk el a túrán, bár az én órám szerint már 20:36 volt. Az első ellenőrzőpont egyből 100 méterre volt a rajttól, a Gyermekvasutas múzeum. Innen a Fazekas-hegyre kellett továbbhaladni, ahol a második ellenőrzőpontot gyűjtöttük be. Itt sokan jöttek velünk szembe, mivel sokan figyelmetlenek voltak és kihagyták az első ellenőrzőpontot. A Fazekas-hegy után a hűvösvölgyi Nagyrét következett, majd innen felfelé először a Makovecz Imre kilátó, majd még feljebb a Kaán Károly kilátó a Nagy-Hárs-hegy tetején. Innen Szépjuhászné állomás következett, ahova gyorsan leértünk és ahonnan rögtön indultunk is tovább fel Budapest legmagasabb pontjára, a János-hegy csúcsára az Erzsébet-kilátóhoz. Itt szusszantunk egy picit, majd az út lefelé vezetett a János-hegyről először a Gyermekvasút megállójához, majd Makkosmáriára. Ez volt itt a túra felezőpontja az itiner szerint és innen most egy kis "hullámvasút" következett. Felfelé Virágvölgy állomás, majd le a Disznőfőig, majd ismét fel Normafán át Csillebérc állomásra és aztán a Normafa állomásra. Innen volt egy kis kavarodás, de simán visszataláltunk a többiekhez, majd a völgyben folytattuk az utunkat és egy idő után elértük a zöld háromszög jelzést, amely az Úti Madonna erdei kápolnához vitt, ami az utolsó előtti ellenőrzőpont is volt egyben. Jött az utolsó emelkedő, ami nem is volt olyan vészes már és miután felértünk a csúcsra, következett az utolsó ellenőrzőpont, a Széchenyi-emlék. Innen mi a Rege utat választottuk a cél megközelítéséhez, majd kb. úgy 1:45-50 körül érkeztünk meg a Gyermekvasút Széchenyi-hegyi állomására, ahol egy hosszabb sorban állás után megkaptuk a túráért járó emléklapot és kitűzőt, valamint a Budapest Kupa füzetbe a pecsétet. A célban egy pár virslivel vendégeltek meg minket a szervezők, majd a túra teljesítőinek adva volt a lehetőség visszautazniuk Hűvösvölgybe a Gyermekvasút egy éjszakai különjáratával. Természetesen ez is benne volt a nevezési díjban. Érdekesség, hogy egyébként a Gyermekvasútnak nincsen éjszakai járata, ez most külön, rendkívüli lehetőség volt a túra alkalmából. Számomra ami nagyon pozitív dologként ért ezen a túrán az az, hogy egyes helyeket nagyon jól jelezve volt az útvonal, bár 1-2 helyen azért még mindig javításra szorulna, valamint az éjszakai vonatozás is egy nagyon jó élmény volt. Negatívum pedig az, hogy talán az ellátáson picit javítani lehetne, pl. egy kis csokival valamint hogy több helyen legyen innivaló. Továbbá javítani lehetne a mellékelt térképet is, mert elég nehezen lehet kiigazodni rajta, az útvonal nagyon vékony vonallal van jelezve, miközben más utak meg vastaggal és ez így nagyon zavaró és használhatatlan. A Széchenyi-hegyről a vasút több, mint 10 perc késéssel indult, úgyhogy Hűvösvölgyben futhattunk a buszhoz, hogy időben elérjük, jobb lenne ha máskor pontosan indulna úgy, ahogy meg van hirdetve, mert vidékiek révén eléggé fontos számunkra a tömegközlekedés és hát ugye az éjszakai járatok sűrűségét nem kell bemutatnom. Mindenesetre köszönöm a lehetőséget és szerintem máskor is fogok még indulni ezen a túrán.

A túrán készült fotók megtekinthetőek a képre kattintva.


2012. július 28., szombat

Budai tájakon 30

Hosszú kihagyás után végre jött egy újabb Budapest Kupás túra a Rákoskerti Lemaradás szervezésében. Először, mikor megnéztem az útvonalat, egy sablon túrának tűnt, olyan helyek, amiket már sok túra érintett, de több mint 1 hónapos kihagyás után ez nagyon nem érdekelt és nagyon jól éreztem magam. A nevezési díj 1000 Ft. volt, a táv az itiner alapján 31,45 km. volt, a szintemelkedés nem volt feltüntetve az itinerben, amit hiányoltam is, hasznos lett volna. A rajt Hűvösvölgyből indult a Gyermekvasút állomásról. 15-ös rajtszámmal 7:00-kor el is tudtam rajtolni. Szerintem a túra eleje volt ezúttal a nehezebb szakasz. Elsőnek a sárga sáv jelzést követve meg kellett mászni a Nagy-Hárs-hegyet, ahol a Kaán Károly kilátónál sikeresen meglett az első pecsét. Még sosem mentem fel ebbe a kilátóba, pedig nem egyszer voltam már itt, de egyszer már tényleg ráveszem magam. Tovább a sárga sáv jelzésen még éppenhogy Szépjuhászné előtt élesen jobbra át kellett térni a piros sáv jelzésre, majd fel a Fekete-fejre. Nagyon nem szeretem ezt a hegyet, de most valahogy egyszerűen átküzdöttem magam rajta, nem okozott gondot. Adyligetet elhagyva, de még a Vörös-pocsolya előtt lévő elágazásban volt a harmadik ellenőrzőpont, majd Nagykovácsi következett. A nagyközségen átvágva immáron a zöld jelzést kellett követni. A Zsíros-hegyen a negyedik ellenőrzőpontnál nagyon finom dinnyét fogyasztattak a túrázók. Itt volt a túra felezőpontja. A zöld jelzés innen Solymárra vezetett át, ahol elég sokat kellett lakott területen keresztülhaladni. Az ötödik ellenőrzőpont Solymár mellett a Szarkavár lábánál volt, majd innen egy jó szakaszon szántóföld mellett haladtam. Ez elég forró mutatvány volt, a levegős eléggé állt és a nap meg tűzött. Továbbra is végig a zöld jelzésen kellett haladni, majd a  Csúcs-hegy előtt jött az utolsó jelentősebb emelkedő. Ez így eléggé szuszogósra sikeredett, de felérve egy-két korty víz után indultam is tovább a Virágos-nyereg felé. A Boróka büfé ismét zárva tartott, pedig most betértem volna egy bambira. Ez csak Kitöréskor van nyitva?! Innen a sárga jelzést kellett követni már egészen a hatodik ellenőrzőpontig, majd onnan a célig. Az Újlaki-hegyen található hatodik ellenőrzőponton két pohár víz után Mátyás király vadaskertjén keresztül célba vettem Hűvösvölgyet, a célt, ahova 12:45-re értem be. Ez az időeredmény engem is meglepett, mivel azt hittem, hogy a szünet alatt ellustultam és nem fog ez ilyen simán menni, de jobban ment mint azelőtt. A célban lehetett válogatni: zsíros, kolbászkrémes, padlizsánkrémes, lekváros kenyér volt az étlapon, valamint vizet is kaptam. Az oklevél nagyon szép, kitűzők közül választani lehetett, én a Szarkavárasat választottam. Köszönöm a lehetőséget!

A túrán készült fotók megtekinthetőek a képre kattintva.


2012. június 24., vasárnap

Buda Határán 25B

A Zongor 45 után egy héttel került megrendezésre a Buda Határán túra. Én a 25B-t választottam, előző hét után bőven elég ennyi úgy gondoltam. Tudtam, hogy ez a túra után hosszabb pihenő lesz, ezért mindenféleképp elindultam ezen. A rajt nekünk Adyligetnél volt, a nevezési díj 700 Ft. A túra távja 23,83 km. volt 680 méter szintemelkedéssel. Adyligetet elhagyva a Remete-szurdok felé kellett venni az irányt. Szeretem azt a szurdokot, olyan nyugalmas helynek tűnik. Budaligeten keresztülhaladva a Solymári benzinkút következett, amire az itiner is felhívta a figyelmet, hogy folyadék legközelebb csak majd az Aranyhegyi-pataknál lesz. Az Alsó-Jegenye-völgyön áthaladva érintettük a Rózsika-forrást, ami sajnos nem iható, bár nagyon szépen meg van csinálva. Kár, hogy sok iható forrás nincsen ilyen szép, igényes módon kiépítve. A Szarvas-hegyi nyeregnél zsírkrétával kellett feljegyezni saját magunknak a megadott karaktereket, majd fent folytattam az utam a gerincen kijelölt útvonalon. A Tök-hegyen át elértem a Csúcs-hegyi nyerget, ahonnan az országos kéken kellett továbbmenni az Aranyhegyi-patak felé. Az ürömi vasútállomás után a 10-es úton átkelve egy életmenő csap adott plusz vizet és ezáltal energiát ebben a nagy hőségben, majd irány tovább Ürömhegy s majd a tanösvény. Csillaghegyen áthaladva elértem a Róka-hegyi kőbányát, ami egy igazán érdekes helynek tűnt, itt csináltam is egy pár fotót. Eddig még sosem jártam erre tudomásom szerint. Az Ezüst-hegy és a Puszta-domb ellenőrzőpontok után már Békásmegyer és a cél következett, ahova az itiner szerint 16:16-kor értem be. A Budapest Kupás pecsétet természetesen elfelejtetettem bejegyezni, de majd a végén az itinerrel bizonyítom, hogy megvan ez is. Összességében jó kis túra volt ez, bár annyira nem ájultam el tőle, megmondom őszintén. Az is lehet, hogy az utóbbi időben minden hétvégén túráztam és ezért tűnt olyan egyszerűnek. Nem tudom... Ettől függetlenül jól éreztem magam és köszönöm a szervezőknek a lehetőséget. Az oklevél viszont rendkívül szépre sikeredett és nagyon szépen lett felírva rá a nevem is.

A túrán készült fotók megtekinthetőek a képre kattintva.


2012. június 16., szombat

Turul túrák - Zongor 45

Június 16-án kerültek megrendezésre a Turul túrák és ezek közül én a Zongor 45-öt választottam ki magamnak. Az időjárás eléggé napsütésesre, forróra sikeredett. A nevezési díj 1500 Ft. volt, viszont ehhez bőséges ellátás tartozott. A túra hossza 44,9 km. volt 1057 méter szintemelkedéssel. A rajt Budapesten, a Déli pályaudvar aluljárójában található Wiener sörözőből történt. 6:50-kor rajtoltunk el pontosan. Az első ellenőrzőpont nem volt messze, hamar elértük a Turul emlékművet, majd a zöld sáv jelzésen kellett továbbhaladni a Széchenyi-emlékhez, valamint onnan tovább a Normafáig, ahol a zöld kereszt jelzésre kellett áttérni. Ismert utak ezek, sok túra vezet át ezen a zöld jelzésen. A negyedik ellenőrzőpontnál, Makkosmáriánál először a piros sávon, majd a sárga sávon, majd a Gyermekvasút pályája után a sárga kereszt jelzésen értük el a Budakeszi műutat, ami az ötödik ellenőrzőpont is volt egyben. A Petneházy tanyánál lévő ellenőrzőpont után ismét a piros sávon folytattuk az utunkat Nagykovácsi felé, ahol a plébániánál volt a kijelölt ellenőrzőpont és pihenőhely. Itt olyan finom meggyes rétest kaptunk, hogy sosem fogom elfelejteni. A sárga sáv jelzésen továbbhaladva Perbál felé csatlakoztunk ahhoz az útvonalhoz, amit már télen a Kitörés alkalmával megcsináltunk. Érdekes volt így nyáron is végigjárni ezt a szakaszt. Perbál előtt a Malomföldeknél, ahol a nyolcadik ellenőrzőpont is működött, látni lehetett a beásást, ahol télen teázhattunk. Perbálon szerencsére az út mentén volt egy közkút, ami jól felfrissítette az ide érkezőket és újabb energiát adott a hátralévő szakaszhoz. Az utolsó ellenőrzőpont után megcsodáltuk az Anyácsapusztai tavat, ami véleményem szerint nagyon gyönyörű, szép rendezett a környéke. Télen csak a befagyott verziót láthattuk, úgyhogy ez most nagy élmény volt. Ezután jött még az utolsó megpróbáltatás, a Kakukk-hegy, ami a 10. ellenőrzőpont volt és saját magunknak kellett pecsételni. Hát ez se télen se nyáron nem jó, de egész jól túltettük magunkat rajta. Szomorra beérve gyorsan elértük a Kultúrotthont, ahol várt már ránk a meleg étel, majd a szemközti Poharazóban egy jó hideg ital. Számomra itt véget ért a túra, elég is volt, valahogy délután 16 óra körül érhettem célba, sajnos pontosan nem tudom, mert nem lett feljegyezve. Csodálva néztem a többi résztvevőt, ahogy kis pihenés után indulnak tovább a 75-ön vagy a 130-on. Hát gratulálok mindenkinek aki ezeket a hosszabb távokat teljesítette na meg persze azoknak is, akik a rövidebbeket. A jelvény amit az első teljesítését kaptam gyönyörű, kár, hogy csak egyszer lehet megszerezni. A kitűző, valamint az oklevél is nagyon szép. Valószínűleg részt fogok venni legközelebb is ezen a túrán és akkor már valamelyik hosszabb távon. Köszönöm a szervezőknek a lehetőséget!

A túrán készült fotók megtekinthetőek a képre kattintva.


2012. június 10., vasárnap

Gödöllő 30 Éjszakai

Hát ez a túra már úgy indult, hogy az előrejelzések vihart és riasztást jósoltak, de mi azért nekivágtunk az éjszakai megpróbáltatásnak, hátha elkerül minket a vihar. Természetesen nem így lett. A TTT holnapján úgy volt feltüntetve a túra, hogy 30 km.-es és 350 méter a szintemelkedés, ehelyett az itineren már 33,5 km. állt 600 méter szintkülönbséggel. Kicsit meg is lepődtünk, jó lenne ha máskor pontosabban lennének fent az adatok az internetes oldalakon. A nevezési díj a 30-as távon a Magyar Turista kártya kedvezményét kihasználva 800 Ft. volt. Kereken 20 órakor el is tudtunk rajtolni Gödöllőről az Erkel Ferenc Általános Iskolából. Át az Erzsébet parkon, majd betérve az erdőbe hamar elértük az első ellenőrzőpontot. Innentől kezdve elég gyakran követték egymást az ellenőrzőpontok. A szalagozás jó volt, sok helyen segített a továbbjutásban és egyértelműsítette az útvonalat, bár voltak pillanatok, amikor körbe kellett nézni. Haladtunk szépen sorba az ellenőrzőpontokon, aztán egyszer csak elkezdődtek a dörgések, villámlások immáron körülöttünk is, elért minket a vihar. Rettentő módon elkezdett szakadni az eső, percek alatt hatalmas sár lett az erdőben. A Szent László kilátónál annyira esett, hogy kb. 1 métert nem lehetett előre látni, a levezető út is nehezen lett meg. Ez az út elég szépen lejtett és a hatalmas sár miatt rettentően csúszott, csak a bokrokba lehetett kapaszkodni, de azok többsége is szúrós galagonyabokor volt, így egy pár tüske is került kezünkbe. Itt már nagy volt a torlódás is és több mint 10-en egy csoportba verődtünk össze. Ezután jött a probléma, mégpedig rossz irányba indultunk el és Mogyoród teljesen más pontján lyukadtunk ki, nem ott ahol kellett volna. Itt volt egy kis tanakodás, járókelőkkel, illetve szervezőkkel való konzultáció, majd a csapat úgy döntött, hogy a kijelölt útvonal helyett a főútvonalon közelítjük meg Gödöllőt. Így is lett, kellően kivilágítottuk magunkat, majd célba vettük Gödöllőt. A célt 3:24-kor sikeresen elértük, ahol megkaptuk az oklevelet és a kitűzőt, valamint teát, zsíros vagy vajas kenyeret is lehetett fogyasztani. Hát a szintidő nem lett a legjobb, de ilyen brutális körülmények között ez is tökéletesen megfelelő volt. Az utolsó ellenőrzőpont a másik útvonal miatt kimaradt, de a távot így is simán legyűrtük, mivel Mogyoródon egy szép kerülőt is sikerült tennünk. Ettől függetlenül egy élmény volt ez a túra. Mindig is kíváncsi voltam, hogy egy ilyen nagy vihar villámokkal, mindenestül milyen lehet éjszaka az erdőben. Hát most volt benne részem és szerintem nagyon izgalmas, annak ellenére, hogy egyben veszélyes is. Száraz időben egy könnyen teljesíthető túra ez, most egy kissé megnehezítette a vihar a teljesítést. Ha úgy alakul, egyszer majd visszatérek, mert száraz időben is szívesen végigjárnám ezt a túrát. A körülmények miatt elég kevés kép született ezen a túrán, ráadásul a fényképező is el volt állítva, így ez a kevés kép sem lett valami nagyon jó, de legalább sikerült elcsípnem egy villámot. :)

A túrán készült fotók megtekinthetőek a képre kattintva.


2012. június 3., vasárnap

Barangoló Hegyvidék (helytörténeti teljesítménytúra)

A Határjárás túra után másnap már 3-an indultunk el a Barangoló Hegyvidék nevezetű túrán. Ez volt az eddigi legrövidebb túra, amin részt vettem, hiszem csak 12,9 km. hosszú volt 435 méter szintemelkedéssel. Ez a túra is része a Budapest Kupának. A nevezés 500 Ft.-ba került, a rajt a Városmajorban található Barabás Villa elől történt. A túrán összesen 7 ellenőrzőpont volt, ahol cserkészek adták a pecsétet. Az itiner elég egyszerű volt, főleg az útleírás, ami tulajdonképpen csak egy felsorolás volt, nem is útleírás. Azért egy pontosabb itiner jól jött volna főleg a túra elején, ahol is a zöld jelzés néhol nem egyértelmű. Ennek a zöld jelzésnek a városi részét sem ártana amúgy újrafesteni meg itt-ott új jelzést is felvinni egy két oszlopra, mert néhol nem eléggé egyértelmű a helyes útirány. Ettől függetlenül ez az útvonal már eléggé ismert volt, máskor is jártunk már erre. Jó meleg idő volt, a Normafa környékén és a János-hegyen is sok ember mozdult ki a szabadba. Az Erzsébet-kilátónál a TNT Express "Sétálj az életért" elnevezésű jótékonysági programja folyt éppen, ami a gyermekéhezés ellen szól és minden évben megrendezésre kerül. A program résztvevői narancssárga lufikkal sétálgattak a Normafa és a János-hegy környékén. Az Erzsébet kilátótól még kellett egy kis kitérőt tennünk a Gyermekvasút Vadaspark megállójához az utolsó pecsétért, majd nekiindultunk a célnak, ami a budaszentlőrinci Pálos kolostor fennmaradt romjainál volt. A romok nagyon szépen karban vannak tartva, nem mint másutt egyes helyeken. Az első 150 beérkező meleg ételt is kapott a célban, ami paprikás-krumpli volt. Mivel mi is simán benne voltunk a 150-ben, így mi is kaptunk fejenként egy adagot, bár nem volt valami hatalmas adag, de finom volt és ez a lényeg. A romok mellett begyűjtöttem a 150. geocaching megtalálásomat is, ami egy virtuális láda volt (GCBSKR) és kis keresgélés után meg is lett.

A túrán készült fotók megtekinthetőek a képre kattintva.


2012. június 2., szombat

Határjárás 17

Ezen a hétvégén 2 túrát is bekalibráltam, szombaton is és vasárnap is. Ritka dolog ez, ahogy néztem őszig nem is lesz ilyen (már amiket magamnak összeírtam). Ezért is (és az esős időjárás-előrejelzések miatt is) történt az, hogy a mai Határjárás túrán egy rövidebb távot választottam magamnak. A Rómaifürdőnél található rajthelyen 3 féle táv közül lehetett választani: 17, 28 és 45 km. Már mennék egy 40-50 km. feletti túrára, de ezúttal a körülmények miatt visszafogottan csak a 17 km.-es távot választottam. Így korán sem kellett kelnem és időben haza is értem. :) A táv pontosan 16,8 km. volt 593 méter szintemelkedéssel. A Magyar Turista kártyának köszönhetően 700 Ft.-ot fizettem nevezés gyanánt. Ennek a túrának a sajátos érdekessége, hogy a Budapest egyesítésekor (1872-73) kijelölt határt követi. Ezt a határt jelölték határárkokkal és határkövekkel, melyeket 1878 és 1882 között állítottak. Ezért is fordult elő sokszor a túrán, hogy nem rendes turistautat kellett követni, hanem itt-ott letérni kisebb ösvényekre, mellékutakra. 9:05-kor rajtoltam el a Rómaifürdő HÉV állomásról, majd pár utca után egyből fel is tűnt az első régi határkő, valamint a határárok. Elhaladtam a Forrásliget és a gyönyörű szép ForrestHill Natura lakóparkok előtt, majd a Csillaghegyi strandfürdőnél a egy kis időre a piros jelzésű turistaútra kellett csatlakozni. Továbbhaladva az Ürömi utat kellett követni, majd a Kárókatona utcát és végül a Holló közt, aminek a végén az ürömi tanösvényre kellett rácsatlakozni. Itt a tanösvény végig a határárok és a határkövek mentén haladt és ezáltal megmásztam a Péter-hegyet. Átérve Ürömre a vasúti megállónál már pontőrök is voltak. Innen a Solymárvölgyi úton kellett továbbhaladni. Szép látvány volt, ahogy az úttól jobbra található eper-ültetvényen "Szedd magad" akció folyt. A Rozália téglagyár után a kék jelzést kellett követni egy kis ideig, majd egy ösvénnyel a határárkot kellett követni, amíg újra nem érkezett meg a kék jelzés. Innen válaszható útvonal volt, én a kék jelzést választottam inkább, majd a 141-es határkő után nem sokkal, ami egyben a harmadik ellenőrzőpont is volt, ismét választani lehetett. Mint előbb is, én hű maradtam a kékhez. A virágos-nyergi ellenőrzőpont után a Vihar-hegyen kellett úgymond átugrani, mivel egy erős emelkedő után a csúcsról egyből erősen lefelé vezetett az út. Innen tovább követve a kéket elértem a Hármashatárhegy csúcsát, ahol egy multi geoládát is felkutattam, amit már régen meg szerettem volna találni. A GC3hat ládának először a második pontját kerestem fel a betonbunkerben ahol egyértelműen fel van írva a jelszórészlet. Eltéveszthetetlen! Innen a teljesítménytúra a kék körséta jelzésen ment tovább, de én egyenesen továbbmenve kitérőt tettem az első ponthoz, a ládához. Hát nem egyből a turistaút mellett található, kicsit be kell érte menni. Ez annyira nem tetszett, mert mindenféle pókhálót szedtem össze az arcomba, de aztán kis keresgélés után meglett a láda. Innen aztán elindultam vissza, de nem kellett újra felmennem teljesen a csúcsra, mert egy ösvény pont odavitt a kék körséta jelzéshez, ahol a harmadik pont is egyértelműen meglett és micsoda véletlen: a harmadik pont pont egy határkő volt. :) Miután sikeresen elvégeztem az adminisztrációs dolgokat, az út az Újlaki-hegyre vezetett. Ezt a csúcsot ebből az irányból a legkellemesebb megközelíteni. Viszont innen ismét a sárgán kellett leereszkedni, ami elég meredek és nem igazán szeretem, de ezt már írtam korábbi beszámolók alkalmával is. A Határ-nyeregből egy kis kitérőt kellett tenni a Homok-hegy csúcsára, majd az erdei repülőtér mellett kellett végighaladni. Erre még sosem jártam, de nagyon érdekes látvány volt így ilyen közelségből látni a sportrepülőket felszállni, illetve landolni. Egyszer én is szívesen mennék egy kört egy ilyennel. :) Innen már csak lefelé vezetett az út Hűvösvölgybe a Gyermekvasút állomásra, ahova 12:50-re érkeztem meg. Érdekes, hagyományőrző túra volt, ha nem lenne holnap is túra, simán mentem volna a 45-ösön. Így ez az élmény megmarad jövőre. Ha úgy alakul a jövő évi túranaptáram, akkor mindenképp szeretném végigjárni majd a teljes távot is. Most délutáni szieszta, majd holnap reggel irány a Barangoló Hegyvidék (helytörténeti teljesítménytúra).

A túrán készült fotók megtekinthetőek a képre kattintva.


2012. május 26., szombat

Budaörsi Dolomitok 20

2012. május 26-án részt vettem a Budaörsi Dolomitok elnevezésű teljesítménytúrán. Mivel szép időnek ígérkezett és első rendezésű túra volt, így semmiképpen nem szerettem volna kihagyni. A 20-as távon indultam, mely az itiner szerint 21,3 km-el és 865 méter szintemelkedéssel járt. A nevezési díj a 20-as távra 900 Ft. volt, de a Magyar Turista kártyának köszönhetően 100 Ft. kedvezményben részesültem. Lehetőség volt 600 Ft.-ért gulyáslevest rendelni a célba, éltem is a lehetőséggel. A túra olyan helyeket érintett, amerre még nem jártam sosem, így megnéztem, hogy milyen geoládák esnek útba. Összesen 6-ot számoltam össze, amiből 5-öt sikeresen meg is találtam, sajnos a hatodik a túra végi elkeveredés miatt nem lett meg - de erről majd a végén. Pontban 7:00-kor indultam el a rajtból, Budaörsről. Szintidőre 6 óra volt adva, ez alatt bőven teljesíthető ez a túra. A Tűzoltó Szertár Kávézótól nagyon jól és egyértelműen volt leírva, valamint kiszalagozva az útvonal. Hamar el is érkeztem a kő-hegyi első ellenőrzőponthoz, ahol egyből meg is kerestem a GCKHGY virtuális geoládát, majd fotózgattam egy kicsit. Nagyon szép ez a környék, a csacsi is nagyon jó fej volt. Ezután visszafelé kellett haladni a Kőszikla utcáig, majd ismét a budaörsi utcákban kellett bolyongani. Elhaladtam a Kálvária-domb mellett, amit már régebben a IV. Geocaching Teljesítménytúrán érintettem, igaz, akkor a másik irányból. Miután elértem a sárga háromszög jelzést, ezt kellett követni fel a Törökugratóhoz, ahol a második ellenőrzőpont volt. Nagyon jól ki van építve a tanösvény a csúcsig, érdekesek az állomások. Itt is sikeresen megtaláltam a GCtrug ládát, majd elindultam lefelé. És itt következett be velem egy olyan dolog, amiben már régen volt részem: a rossz irányba indultam el lefelé a Törökugrató utcán. Szerencsére eléggé időben észrevettem, hogy valami nem stimmel és vissza tudtam fordulni. Miután elértem az 1-es utat, innen a sárga jelzést kellett követni, majd egy kis kitérővel az út fel a Huszonnégyökrös-hegy tetejére vezetett, ahol begyűjtöttem a nap harmadik s talán életem eddigi legveszélyesebb geoládáját, a GCokor ládát. Egy igen veszélyes sziklaszinten kellett lemászni érte, nem hiába kapta a 4-es terep-nehézségi fokozatot. Amúgy érdemes volt a túrába belekalkulálni ezt a kitérőt, mert a kilátás innen meseszép, megérte idáig eljönni. Innen a sárga jelzésen kellett továbbhaladni Csillebérc/Makkosmária felé, majd a harmadik ellenőrzőpont következett. Ezen a pontos a szokásos pecséthez egy csoki is járt. Az ellenőrzőpont után egy dózer úton kellett folytatni az utat, majd a piros kereszt jelzésre kellett rátérni. Itt is volt egy geoláda (GCBuSv), amit kis keresgélés után szintén sikeresen begyűjtöttem. Nagyon ötletes volt. Miután elértem a piros sáv jelzést, azon kellett haladni egy darabig, majd a csillebérci ellenőrzőpontig a piros keresztre kellett áttérni. Itt volt némi frissítő, zsíros kenyér, nutellás kenyér, lekváros kenyér, vajas kenyér, üdítő - ki mit választott. Innen már az irány visszafelé, Budaörs felé tartott, egy darabig a piros négyzetet, majd a piros körséta jelzést kellett követni. És itt kezdődtek már kisebb nehézségek. Egy erdőszéli helyen szomorúan láttam, hogy hatalmas szemétkupac rondította a környezetet. Ezt le is fotóztam, hogy milyen elképesztő látvány volt. A Tűzkő-hegyi parkerdő viszont nagyon szép. Itt volt az utolsó ellenőrzőpont is, ahol mindenki egy kis kvízkérdéssort kapott, amivel nyerni lehetett a célban. Itt hamar megtaláltam a GCtko geoládát, majd elindultunk lefelé. Na és ezután keveredtünk el nagyon. Néztük az itinert is, a szalagozást is próbáltuk követni, de valahogy itt már nem volt igazán jó a leírás meg a jelzés, vagy csak mi voltunk már figyelmetlenek,de ennek következtében a Nap-hegy és az ottani geoláda kimaradt sajnos, mert már eléggé lent vettük észre, hogy nem jó úton haladunk. De nem mi voltunk az egyetlenek, mert találkoztunk túratársakkal, akik szintén errefelé bolyongtak. Na de hát mindegy, kicsit sajnálom, hogy kimaradt ez a Nap-hegy, de biztosan lesz még alkalmam pótolni, ha más nem, akkor jövő évi túrára már megvan az indok, hogy ismét részt vegyek. A célba pontosan 11:56-kor értem. Ennél már mentem más túrákon sokkal jobb szintidőket is, bár most sok volt a ládázással is eltöltött idő. Az oklevél szerintem nagyon jól meg lett csinálva. Nem nagy, egyszerű, de mégis szép és érdekes. A kitűző az nekem annyira nem tetszett. Viszont a célban elfogyasztott gulyásleves nagyon jól esett, bár igazán éhes nem is voltam. Mindenesetre ha jövőre ismét megrendezésre kerül ez a túra, akkor van rá esély, hogy ismét részt fogok venni rajta (már csak a Nap-hegy miatt is) és ajánlom másoknak is, mivel olyan helyeket érint Budaörsön és környékén, amik más teljesítménytúrák szerintem nem igazán. Köszönöm a lehetőséget!

A túrán készült fotók megtekinthetőek a képre kattintva.


2012. május 20., vasárnap

Gyertek ki a Vadasparkba!

2012. május 20-án, vasárnap lett megrendezve a Gyertek ki a Vadasparkba! teljesítménytúra. Még nagyon régen középiskolás éveim elején jártam itt utoljára, azóta már rengeteg újítás történt a park területén. De kezdjük először a túrával. Ez nem egy ilyen vérfakasztó ördögi túra volt, hanem inkább csak egy laza, családbarát kirándulás. A túratáv az itiner szerint 15,9 km. volt 481 méter szintemelkedéssel. Szintidőre 6 óra volt írva. A nevezési díj eredetileg 550 Ft. volt, de a Budapest kupa és a Cartographia kupa résztvevőinek csak 500 Ft.-ot kellett fizetniük. A rajt a Széchenyi-hegy, Gyermekvasút végállomásáról indult. Ezúttal szokásomat megtörve nem keltem korán és nem a mezőny legelején rajtoltam el, hanem későbbi busszal mentem fel Pestre és az itiner szerint 9:22-kor indultam neki a távnak. Az Úti Madonna erdei kápolnát elhagyva hamar megérkeztem az első ellenőrzőponthoz, majd továbbhaladva a zöld háromszög jelzésen hamar elértem a második pecsétet is, az Ördög szószéknél. Errefelé nem emlékszem, hogy jártam-e már valaha, egyes pontokon gyönyörű kilátás nyílt. Ezután először a piros kereszt, majd a piros négyszög jelzésen kellett megközelíteni a Csillebércet, ahol a harmadik ellenőrzőpont működött. Ezután a sárga kereszt, majd a piros jelzésen a Szent Mihály sziklát, más néven Végvári-sziklát kellett megközelíteni. Errefelé már jártam, de már elég régen. Van itt egy multi geoláda is, de még sajnos nem sikerült begyűjtenem, mivel nem is tudtam előre, hogy érinteni fogja a túra ezt a helyet. De sebaj, egyszer majd úgyis levadászom előbb-utóbb. Továbbhaladva a piros jelzésen az ötödik ellenőrzőpontnál egy Horalky nevű nápolyi-csokit kínáltak a szervezők. A hatodik ellenőrzőpont a Csacsi-réten volt, innentől egy nagyon ismert útvonalon haladtam a Vadaspark vasúti megállóig, avagy a hetedik ellenőrzőpontig. Ezt a szakaszt rengeteg túra érinti, már sokszor elhaladtam itt. Innentől pedig a sárga kereszt jelzésen kellett megközelíteni a célállomást, ahol lehetett választani kétfajta kitűző közül, valamint megkaptam az emléklapot, ami szerintem nagyon jól néz ki, nekem tetszik. Ez amúgy kereken a 30. emléklapom. A céltól kicsit visszább a szervezők megvendégelték a túrázókat üdítőitallal, zsíros kenyérrel, illetve vajas kenyérrel. A célban kellemes meglepetésként ért, hogy a túra teljesítői ingyen és bérmentve bemehettek megnézni a Budakeszi Vadasparkot. Ez szerintem egy nagyon jó ötlet, remélem a következő években is lesz ilyen lehetőség. Maga a Vadaspark nagyon szép, rengeteg ember jött ki körbenézni és a környéken is több helyen sütögettek kirándulók. A Vadaspark területén lévő kilátóból nagyon szép kilátás nyílik a János-hegyre valamint az egész erdőségre. Miután kellemesen körbesétáltam és körbefotózgattam a Vadasparkot csináltam magamnak még egy kis plusz túrát, ami még utólag számolva 6,5 km. többletet jelentett. Először is felkerestem a Vadasparki GCVadi geoládát, majd megnéztem a parkoló mellett található ingyenesen látogatható parasztudvart. Ezután a GCHIMN multiládát vadásztam le, ami három pontból állt és mivel ugye a Vadasparktól haladtam vissza Budakeszi felé, így visszafelé leltem rá a pontokra is. Nagyon szép volt és érdekes volt Budakeszin a mozdony, valamint a tőle nem messze álló emlékmű. Nekem nagyon szimpatikus környéknek tűnik ez a rész, szívesen laknék itt. Ezután kicsit leültem az emlékműnél szusszanni, majd nekivágtam a mai nap utolsó ládájának a felkutatásához. Ez a láda a GCMEKH láda volt, ami a János-hegy másik oldalán volt található és már nagyon régen le akartam vadászni, mert a környéki megtalálások között már csak ez árválkodott ott egyedül. Mivel a János-hegy csúcsára nem volt nagy kedvem már felmászni, na meg a láda is lejjebb található, így megpróbáltam valamilyen alternatív útvonalat keresni a megközelítéséhez. Budakesziről a Mária-úton haladtam el az erdőig, majd egy térképen nem jelzett (vagy rosszul jelzett) úton felmentem a sárga turistajelzésig, amint jobbra fordulva megközelítettem a piros jelzést, ami más a János-hegy csúcsára vezet. Ezen haladtam egy darabig, majd a János-hegyi gyermekvasút-állomásnál letértem a pirosról és egy a térképen szaggatott vonallal jelzett úton mentem fel az Erzsébet-térdeplőig. Itt kereszteztem az aszfaltutat, majd elindultam balra a kék körséta jelzésen, amiről egy kis idő után szintén letértem jobbra egy szaggatott vonallal jelzett meredeken lejtő úton és elértem az aszfaltutat, ami mellett egyből meglett a geoláda. Az aszfaltúton továbbhaladva, majd arról letérve ismét egy szaggatott vonallal jelzett úton, majd a zöld kereszt jelzésen közelítettem meg a 155-ös busz végállomását. Tetszett ez a vasárnapi nap és úgy tűnik a lábam is teljesen helyrejött. Következő szombaton jöhetnek a Budaörsi Dolomitok! :)

A túrán készült fotók megtekinthetőek a képre kattintva.


2012. május 12., szombat

Budai 30

2012. május 12-én megrendezésre került a XXIII. Budai 50-es. Ezúttal a múlt heti lábproblémák miatt én csak a 30-as résztávot néztem ki magamnak, ami jelenleg bőven elég is volt, ismét szépen éreztem a lábamat a végére. Lehet, hogy ki kellene hagynom 1-2 túrát, de akkor fuccsba veszne a Budapest Kupa kiemelt díjazása, amihez már amúgy sem nagyon hagyhatok ki sok túrát. A rajt és a cél Szépjuhászné Gyermekvasút állomásáról indult, a pontos táv itiner szerint 27,3 km. volt 960 méter szintemelkedéssel. A nevezési díj nekünk 700 Ft.-ba került. 7:04-kor sikerült elrajtolnom és megcéloztam a Hárs-hegyi Kaán Károly kilátót, ahol az első ellenőrzőpont is volt. Innen a sárga sáv jelzésen kellett haladni, majd Hűvösvölgyet elhagyva megérkeztem a második ellenőrzőpontig, ami után következett az Újlaki-hegy meredek emelkedője. Ezt sem felfelé, sem lefelé nem szeretem, bár még mindig talán inkább a felfelé mellett szavazok. Azért most egyszerűbb volt a megmászása, mint februárban hóban-fagyban a Kitörésen. Az Újlaki-hegyről végre sikerült egy szép panorámaképet csinálnom az erdei repülőtérről. Eddig valahogy sosem jött össze. Innen tovább a sárgán elhagyva a harmadik ellenőrzőpontot a Virágos nyeregben, már többször bejárt útvonalon haladtam. A negyedik ellenőrzőpontnál (Alsó-Jegenye-völgy) egyben büfét is létesítettek a szervezők, ahol zsíroskenyeret és üdítőitalt lehetett fogyasztani. A Rózsika-forrás mellett elhaladva, a Paprikás pataki szurdok mentél most először tettem egy kis kitérőt és lementem megnézni Budapest legnagyobb természetes vízesését, amiről egy pár fotót készítettem is. Megérte lemenni, mert csodaszép látványosság. Miután kereszteztem a Hidegkúti utat, a sárga + jelzésen kellett folytatni tovább a túrát, eltérően az 50-esektől, akiknek továbbra is a sárga sáv jelzést kellett követniük. Az út keresztülvezetett Budaligeten, majd Máriaremete mellett haladt el, ahol kicsit leültem a parkban megpihenni és egy pár fotót készíteni. Innen a Remete-szurdokon keresztül kellett folytatni az utat, ahol megkaptam az itinerre a soron következő pecsétemet. Remeteszőlősön áthaladva és a Nagykovácsi utat keresztezve a piros + jelzésen kellett megközelíteni a "Vörös pocsolyát", ahol már az utolsó előtti ellenőrzőpont volt és a pecséthez még egy finom nápolyi-csoki is járt. Innentől már végig a piros sávon kellett eljutni a célig. Adyligeten keresztül elértem a Petneházy lovascsárdánál az utolsó ellenőrzőpontot, majd nekiindultam a Fekete-fej meredek emelkedőjének. A Fekete-fej csúcsáról hasonlóan meredek lejtő visz lefelé, mint az Újlaki-hegyről, nem is tartozik a ez sem a kedvenceim közé, de hát sikeresen túlvészeltem, nagyon óvatosan haladtam inkább lefelé, nehogy még jobban megerőltessem az amúgy is már jócskán fájdogáló lábamat. Ezután következett az utolsó komoly emelkedő, amit szintén meglepően gyorsan sikerült leküzdenem és csatlakoztam a Hárshegyi körúthoz. Innen már kellemes sétával elértem Szépjuhásznét és 12:47-re célba is értem. Meglepődtem, hogy ilyenkor már célban vagyok, mert ezek szerint még fájós lábbal is tartottam a 5 km./h.-s szintidőt. Nekem ennyi elég is, lejjebb nem is szeretném tolni. Ennek hála sikerült elérnem hazafelé a korábbi buszomat. Jövő héten jöhet a Vadasparki túra, ami talán a legrövidebb túra lesz amin valaha voltam, de ennek ellenére már nagyon várom, mivel a túra után tervezem a Budakeszi Vadaspark meglátogatását is.

A túrán készült fotók megtekinthetőek a képre kattintva.


2012. május 5., szombat

Bazilika 55

2012. ötödik hó ötödikén 5., jubileumi alkalomból kerültek megrendezésre a Bazilika túrák, immáron kiegészülve egy 55-ös távval. Ez a nap csak az ötösökről szólt. Már két éve el szeretnék jutni erre a túrára, de eddig sehogy sosem jött össze, vagy az időjárás szólt közbe vagy valami egyéb program, ahogyan idén is lett volna programom, de ezúttal már semmiképp sem akartam kihagyni a túrát, ezért a Bazilika 55-öt választottam. A pontos táv az itiner szerint 53,7 km. volt 1475 méter szintemelkedéssel, ami egy kicsit kevesebb, mint a hét eleji Sárga 50-en volt, ez a túra mégis jobban megviselt. A nevezési díj az 55-ös távra 1300 Ft. volt és nagyon meg is érte, mert az ellátás ötcsillagos volt. A rajt és a cél Szlovákiában, Párkányban (Štúrovo) a régi kompállomásnál található Cafféban volt. Innen kereken 7 órakor indultam neki a túrának, aminek az első pár kilométerei a Duna gátján haladt végig. A Garam (Hron) folyó torkolatánál már a Garam gátján kellett továbbhaladni, ahol hamarosan elértem a hidat és az első ellenőrzőpontot. Miután elértem a garamkövesdi országutat és átkeltem a hídon, elérkeztem Garamkövesd (Kamenica nad Hronom) faluba. Itt a presszóban megkaptam a második pecsétemet, majd továbbhaladva a falun elérve a Kovácspataki-dombok tanösvény eligazító tábláját, már a piros jelzésen, a tanösvényen vezetett tovább az út. Egy-két tábla felújításra szorulna, de érdekes információkkal lettem gazdagabb, főleg, hogy a legtöbb táblán magyarul nyelven is szerepel az információ. Ezek a Kovácspataki-hegyek (Burda) már a Börzsöny részét képezik, errefelé jellemzőek már a vulkanikus kőzetek, amit a kilátópontoktól is kitűnően fel lehet ismerni. A Sziklák (Skaly) nevű helyen begyűjtöttem a harmadik bélyegzőt, majd a piros jelzéshez becsatlakozott a kék jelzés is. Innen szép erdei út, majd aszfaltozott erdészeti út vezetett végig az Ipoly kulcsos házig (Chata Ipeľ). Egy helyen óvatosan kellett haladni, mivel az út mellé méhkaptárokat telepítettek és amint látni és hallani is lehetett, a méhek nagyon aktívnak tűntek. A kulcsos háznál üdítővel, csokoládéval, valamint házi sült szalonnával, csirkemellel, hagymával és kenyérrel kínáltak a szervezők. Egy pár falatka elfogyasztása után visszatérve a kék jelzésre egy nagyon meredek lejtő következett, aminek az alján egy csodaszép szurdokban folytatódott az út. A szép völgy egyre jobban kitágult, majd kis idő múlva elértem Helembát (Chľaba), amihez még gyermekkoromból fűződtek emlékek, mivel többször jártunk Kovácspatakra az általános iskolával osztálykirándulni és olyankor Helembára jártunk le vásárolni a boltba, amit egyből felismertem és meg is örökítettem. Jó volt újra visszatérni ide. A gólya éppen tollászkodott a villanyoszlop tetején, amit sikerült megörökítenem. Érdekes hogy ezekben a szlovák falvakban gyakoriak még a gólyafészkek a villanyoszlopok tetején, valamint az oszlopokra falurádiós hangszórók is fel vannak még szerelve a mai napig. Talán még működnek is. Helembán a kultúrháznál megkaptam az ötödik pecsétemet is, majd a templom mellett elhaladva a faluból kiérve az Ipoly gátján vezetett tovább az út. Az Ipolyon átívelő vasúti hídon átkelve újra Magyarországra érve már megpillantottam a szobi vasútállomást, valamint mellette a márianosztrai kisvasút állomását, amit egyszer szívesen ki is próbálnék. Itt a Restinél volt a hatodik ellenőrzőpont, ami egyben a 20 km-es túra végállomása is volt. Innen egyből indultam is lefelé a komp kikötőjéhez és közben felfigyeltem arra, hogy egyre jobban kezd fájdogálni a lábam. A kikötőben még volt kb. 15 percem, addig gyorsan bekentem a lábamat meg kicsit kiszellőztettem. Kompon sem utaztam már gyerekkorom óta, úgyhogy ez is egy jó kis nosztalgiaélmény volt számomra, majd átérve Pilismarótra-Basaharcra a piros jelzésen folytattam utamat. Itt még egy darabig tudtam menni a megszokott tempómat, majd a lábam egyre jobban elkezdett fájdogálni, ami kezdett lassítani. A következő ellenőrzőpontot elhagyva újra elérve a forgalmas 11-es utat elértem Pilismarót községet, ahol a templomnál (ahol éppen egy temetésről jöttek az emberek) megkaptam a nyolcaik pecsétet is, valamint mellé másfél liter behűtött ásványvizet is. Na itt már nagyon fájt a lábam, ami innentől kezdve már végigkísért a túra végéig. Emelkedőkön még nem is voltak gondok, de a lejtőkön voltak bajok. A Miklós-deák völgy csodálatos egy hely, itt is aszfaltozott erdészeti út vezet egy darabig, a hatalmas fák a völgyben csodásak. Itt több forrást is érintett az útvonal, majd jött a komoly meredek emelkedő fel a Hirsch-obeliszkhez. Ez itt tényleg jó meredek volt, valamint itt errefelé található egy geoláda is, amit most inkább hagytam, mert amúgy is belassultam, nem akartam még ezzel is rontani a szintidőt. Itt egy újabb emelkedés után elértem a Felső-Ecset-hegyet, ahol a kilencedik ellenőrzőpont állomásozott és ahol szintén kínáltak vízzel, de még volt, így most nem éltem a lehetőséggel. Folytatva az utamat, kb. 3 méterre tőlem az út szélén egy róka bogarászott és először nem vett észre engem. A fényképezőgépemet megpróbáltam óvatosan kivenni a tokjából és megörökíteni a pillanatot, de a tépőzár hangjára egyből felfigyelt és elfutott. Ezen a szakaszon láttam még egy fiatal szarvast szintén az út közepén előttem, valamint már majdnem az ellenőrzőpontnál egy nyuszit is, ami a pontőrök előtt futott el. :) Innen lefelé ereszkedtem egy elég nehéz úton, ahol keresztbe dőlt fák és kövek nehezítették az avar alatt az utat. Szép lassan elértem a Fári-kutat, ahova sok környékbeli lakos jár fel a tiszta forrásvízért. Én is ittam egy kortyot, majd nekiindultam az utolsó kemény emelkedőnek fel a Vaskapu turistaház felé. A turistaház a most lett felújítva, 2012 tavaszától újra várja látogatóit. A kilátás pazar, egyszer érdemes mindenkinek ezt a helyet meglátogatnia, akár személyautóval is el lehet jutni ide, mivel Esztergomból rendes aszfaltozott út vezet fel a házhoz. Itt volt az utolsó ellenőrzőpont és innen már csak Esztergomba kellett leereszkedni, majd visszasétálni Párkányba. A turistaházat elhagyva egy 2004-ben kegyetlenül meggyilkolt diáklány síremlékét, majd egy Mária szobrot érintett az útvonal. Ezután ahogy egyre lejjebb haladtam már csak dombos, bokros rész következett és hamarosan feltűntek az esztergomi hétvégi házak, kertek. Innen már betonút vezetett lefelé a Babits utcán, majd Esztergom után a Mária-Valéria hídon átkelve ismét elértem Párkányt és rövid időn belül a célt is, ahol a kitűző és oklevél mellé egy jó adag sült kolbász járt mustárral, tormával és két olyan finom szlovák kiflivel, amit annyira szeretek. :) A lábfájásom miatt elég rossz szintidőt mentem, csak 19:25-re értem célba, de a lényeg, hogy ez is teljesítve van. Gyönyörű helyeken megy végig a túra, valószínűleg, sőt biztos vagyok benne, hogy jövőre ismét részt fogok venni rajta. Ezután nekem még vissza kellett gyalogolnom Esztergomba a buszvégállomásra, mivel 20:20-kor onnan indult a hazafelé tartó buszom. Azért egy héten belül két 50 km. feletti túra sok volt. Most a lábam kímélése érdekében max. csak 30-40-eseket fogok vállalni egy ideig.

A túrán készült fotók megtekinthetőek a képre kattintva.


2012. május 1., kedd

Sárga 50 Teljesítménytúra

Mivel a tavalyi rossz idő miatt kihagytam a Sárga túrákat, ezért idén mindenképpen indulni akartam immáron az 50-es vagy a 70-es távon. Eredeti terveim szerint (még év elején) a 70-est szerettem volna megcsinálni, de aztán mivel a túrán egyedül indultam, így maradtam az 50-es távnál, ami valójában 51,91 km. volt 1635 méter szintemelkedéssel. A nevezési díj (kedvezmény nélkül) 900 Ft.-ba került erre a távra, de mivel én rendelkezem Magyar Turista kártyával, így csak 700 Ft.-ot kellett fizetnem. Már korán bent voltam Esztergomban, ezért az elsők közt neveztem be és indultam el a túrán, az itiner szerint pontban 23:00-kor. A túrán nagyon eltévedni nem lehetett, mert - nevéből is következtetni lehet rá - végig a sárga jelzésen haladt. Az első pár kilométer még a városban ment, ahol az útirány szalagokkal is meg volt erősítve. Pontosan 2 éve jártam erre utoljára, akkor a 30-ason és meg is lepődtem magamon, hogy nagyon jól emlékeztem az útra. Egy kellemes tempót vettem fel, nem akartam se sietni, se lassulni és nagyon jól eltaláltam a sebességet. Az első ellenőrzőpontot hamar elértem, majd utána emlékeztem, hogy oda kell figyelni, mert érdekesen van felfestve a sárga jelzés. Hát igen, az előttem lévők le is álltak kicsit tanakodni, de aztán észrevették a szalagot és onnantól kezdve egyértelmű volt az út. A Hegymeg szélén elvezető út nagyon kellemes szakasz és nagyon jól belátható. Különösen tetszett, hogy ahogy magam mögé néztem, csak annyit láttam, hogy kígyózó sorban követnek a fejlámpák fényei. Erről fotót készíteni is nagyon nehéz, ezt látni kellene élőben. Nagyon jó megoldás volt a túrán, hogy némelyik sárga jelzésbe egy kis fényvisszaverő pontocska is be volt szúrva, így nagyon könnyen észre lehetett venni a kijelölt utat. A Cserepes-ároknál elhagyva a második ellenőrzőpontot rövidesen beértem Pilisszentlélekre, avagy népies nevén Hutára. Itt tudtam, hogy a Pilis-nyeregbe felfelé elég szép kaptató következik, így a falu végén az utolsó háznál szusszantam egy rövidet és ittam egy kis vizet. Emlékeztem, hogy két évvel ezelőtt ez a kaptató nagyon kifárasztott, de hát muszáj volt nekimenni ismét és kellemes meglepetésemre idén már csak egyszer álltam meg felfele menet és nagyon gyorsan felértem. 2 évvel ezelőtt sokkal hosszabbnak tűnt, most viszont abszolút nem fáradtam ki, ebből is látszik, hogy az utóbbi két évben sokat fejlődtem a túrázás terén. A Pilis-nyeregből lefelé vezetett a jelzés Klastrompuszta felé. Itt a sárga jelzés egy szélesebb úton indul el, majd azonnal letér róla jobbra. Ezt én helyi, kesztölci lakos révén nagyon jól tudtam, de az előttem lévők nem és utánuk kiabáltam, hogy a rossz úton haladnak, szerencsére még csak pár méterre voltak. Amúgy ezt a helyet nagyon be lehet nézni még így is, hogy agyon volt szalagozva ott minden. Talán egy fényvisszaverős nyilat kellene oda beszúrni, mint amilyenek a Hegymegen voltak. Klastrompusztán üdítővel vártak minket a pontőrök, ami nagyon jól esett, plusz még a nyilvános csap is működött, aki akarta feltölthette készleteit. Innentől kezdve egy számomra unalmasabb szakasz következett. Mikor balra feltűntek Pilisszántó fényei, már tudtam, hogy nincs is olyan sok már az ellenőrzőpontig. Elhaladtam a mészégetők, majd az Iluska-forrás mellett és a Fehér-hegyre való felkapaszkodás után el is értem a Vörös-hegyi pihenőt, ahol megkaptam a negyedik pecsétet. Innen már lefelé vezetett az út és kisvártatva beértem Pilisvörösvárra. Itt meg kellett mászni a Kálvária-dombot, ami 2 évvel ezelőtt szintén egy örökkévalóságnak tűnt. Emlékeztem, hogy akkoriban itt már majdnem a célban voltunk és alig bírtuk magunkat felvonszolni a dombon, most viszont ez is könnyedén ment, pedig már majdnem 30 km. volt a hátam mögött. A Kálvária-domb tetején egy feltételes ellenőrzőpont fogadott, majd gondoltam, hogy megkeresem az itt található geoládát is, de mivel még korom sötét volt, inkább lemondtam róla, lesz még rá lehetőségem, inkább célba vettem a Sramli sörözőt, ami egyben frissítőpontként is üzemelt. Egy zsíroskenyér elfogyasztása után elindultam Pilisszentivánra. Útközben már pirkadt és mire Pilisszentiván után beértem az erdőbe már nem is volt szükségem lámpára sem. Innen az út végig felfelé vezetett és eléggé hordalékos, apró köves volt. A Zsíros-hegyi ellenőrzőpont után viszont folyamatosan lefelé mentem egészen Solymárig, majd a főutat keresztezve a Rózsika-forrásig. Erre nemrégiben a József Attila túra keretei között jártam. Nagyon szép kis hely, a patakot hidak keresztezik, valamint a patakban a vadkacsák is nagyon érzik magukat. Az út a rét mellett haladt el, ahol majálisi készülődés folyt éppen. Innentől ismét felfelé vezetett a sárga jelzés, számomra már többször bejárt útvonalon. A Virágos-nyereg melletti réten leültem az árnyékba egy picit szusszanni, majd nekiindultam az utolsó ellenőrzőpontnak. Elhagyva a jellegfát hamar fel is értem az Újlaki-hegy csúcsára, ahonnan készítettem is pár fotót. Az alattam lévő erdei repülőtéren szintén majális lehetett, jó kis programnak tűnt így messziről, egyszer talán ha nem jövök túrázni, elmegyek egy ilyen rendezvényre ide. Az ellenőrzőpont begyűjtése után jött az a szakasz amit nem nagyon szeretek se lefelé se fölfelé. Eleinte még egész tűrhetően vezetett az út lefelé, de aztán jött a nagyon meredek lejtő. A Kitörésen ezt felfelé kellett megcsinálni, akkor is nagyon elegem volt belőle, de ez lefelé is kegyetlen. Ezután jött még egy kis emelkedés, majd a saját órám szerint 9:03-ra laza sétával eljutottam a Hűvösvölgyi célba, ahol megkaptam az oklevelet és a kitűzőt. Mivel húsvétkor teljesítettem a Tojás túra egy távját, ezért kaptam egy "Tojás sárgája" elnevezésű bonus kitűzőt is. Nagyon jó szintidőt mentem, aminek nagyon örülök, remélem jövőre is részt tudok venni akkor már a Sárga 70-en.

A túrán készült fotók megtekinthetőek a képre kattintva.