Bazilika 55

2012. ötödik hó ötödikén 5., jubileumi alkalomból kerültek megrendezésre a Bazilika túrák, immáron kiegészülve egy 55-ös távval. Ez a nap csak az ötösökről szólt. Már két éve el szeretnék jutni erre a túrára, de eddig sehogy sosem jött össze, vagy az időjárás szólt közbe vagy valami egyéb program, ahogyan idén is lett volna programom, de ezúttal már semmiképp sem akartam kihagyni a túrát, ezért a Bazilika 55-öt választottam. A pontos táv az itiner szerint 53,7 km. volt 1475 méter szintemelkedéssel, ami egy kicsit kevesebb, mint a hét eleji Sárga 50-en volt, ez a túra mégis jobban megviselt. A nevezési díj az 55-ös távra 1300 Ft. volt és nagyon meg is érte, mert az ellátás ötcsillagos volt. A rajt és a cél Szlovákiában, Párkányban (Štúrovo) a régi kompállomásnál található Cafféban volt. Innen kereken 7 órakor indultam neki a túrának, aminek az első pár kilométerei a Duna gátján haladt végig. A Garam (Hron) folyó torkolatánál már a Garam gátján kellett továbbhaladni, ahol hamarosan elértem a hidat és az első ellenőrzőpontot. Miután elértem a garamkövesdi országutat és átkeltem a hídon, elérkeztem Garamkövesd (Kamenica nad Hronom) faluba. Itt a presszóban megkaptam a második pecsétemet, majd továbbhaladva a falun elérve a Kovácspataki-dombok tanösvény eligazító tábláját, már a piros jelzésen, a tanösvényen vezetett tovább az út. Egy-két tábla felújításra szorulna, de érdekes információkkal lettem gazdagabb, főleg, hogy a legtöbb táblán magyarul nyelven is szerepel az információ. Ezek a Kovácspataki-hegyek (Burda) már a Börzsöny részét képezik, errefelé jellemzőek már a vulkanikus kőzetek, amit a kilátópontoktól is kitűnően fel lehet ismerni. A Sziklák (Skaly) nevű helyen begyűjtöttem a harmadik bélyegzőt, majd a piros jelzéshez becsatlakozott a kék jelzés is. Innen szép erdei út, majd aszfaltozott erdészeti út vezetett végig az Ipoly kulcsos házig (Chata Ipeľ). Egy helyen óvatosan kellett haladni, mivel az út mellé méhkaptárokat telepítettek és amint látni és hallani is lehetett, a méhek nagyon aktívnak tűntek. A kulcsos háznál üdítővel, csokoládéval, valamint házi sült szalonnával, csirkemellel, hagymával és kenyérrel kínáltak a szervezők. Egy pár falatka elfogyasztása után visszatérve a kék jelzésre egy nagyon meredek lejtő következett, aminek az alján egy csodaszép szurdokban folytatódott az út. A szép völgy egyre jobban kitágult, majd kis idő múlva elértem Helembát (Chľaba), amihez még gyermekkoromból fűződtek emlékek, mivel többször jártunk Kovácspatakra az általános iskolával osztálykirándulni és olyankor Helembára jártunk le vásárolni a boltba, amit egyből felismertem és meg is örökítettem. Jó volt újra visszatérni ide. A gólya éppen tollászkodott a villanyoszlop tetején, amit sikerült megörökítenem. Érdekes hogy ezekben a szlovák falvakban gyakoriak még a gólyafészkek a villanyoszlopok tetején, valamint az oszlopokra falurádiós hangszórók is fel vannak még szerelve a mai napig. Talán még működnek is. Helembán a kultúrháznál megkaptam az ötödik pecsétemet is, majd a templom mellett elhaladva a faluból kiérve az Ipoly gátján vezetett tovább az út. Az Ipolyon átívelő vasúti hídon átkelve újra Magyarországra érve már megpillantottam a szobi vasútállomást, valamint mellette a márianosztrai kisvasút állomását, amit egyszer szívesen ki is próbálnék. Itt a Restinél volt a hatodik ellenőrzőpont, ami egyben a 20 km-es túra végállomása is volt. Innen egyből indultam is lefelé a komp kikötőjéhez és közben felfigyeltem arra, hogy egyre jobban kezd fájdogálni a lábam. A kikötőben még volt kb. 15 percem, addig gyorsan bekentem a lábamat meg kicsit kiszellőztettem. Kompon sem utaztam már gyerekkorom óta, úgyhogy ez is egy jó kis nosztalgiaélmény volt számomra, majd átérve Pilismarótra-Basaharcra a piros jelzésen folytattam utamat. Itt még egy darabig tudtam menni a megszokott tempómat, majd a lábam egyre jobban elkezdett fájdogálni, ami kezdett lassítani. A következő ellenőrzőpontot elhagyva újra elérve a forgalmas 11-es utat elértem Pilismarót községet, ahol a templomnál (ahol éppen egy temetésről jöttek az emberek) megkaptam a nyolcaik pecsétet is, valamint mellé másfél liter behűtött ásványvizet is. Na itt már nagyon fájt a lábam, ami innentől kezdve már végigkísért a túra végéig. Emelkedőkön még nem is voltak gondok, de a lejtőkön voltak bajok. A Miklós-deák völgy csodálatos egy hely, itt is aszfaltozott erdészeti út vezet egy darabig, a hatalmas fák a völgyben csodásak. Itt több forrást is érintett az útvonal, majd jött a komoly meredek emelkedő fel a Hirsch-obeliszkhez. Ez itt tényleg jó meredek volt, valamint itt errefelé található egy geoláda is, amit most inkább hagytam, mert amúgy is belassultam, nem akartam még ezzel is rontani a szintidőt. Itt egy újabb emelkedés után elértem a Felső-Ecset-hegyet, ahol a kilencedik ellenőrzőpont állomásozott és ahol szintén kínáltak vízzel, de még volt, így most nem éltem a lehetőséggel. Folytatva az utamat, kb. 3 méterre tőlem az út szélén egy róka bogarászott és először nem vett észre engem. A fényképezőgépemet megpróbáltam óvatosan kivenni a tokjából és megörökíteni a pillanatot, de a tépőzár hangjára egyből felfigyelt és elfutott. Ezen a szakaszon láttam még egy fiatal szarvast szintén az út közepén előttem, valamint már majdnem az ellenőrzőpontnál egy nyuszit is, ami a pontőrök előtt futott el. :) Innen lefelé ereszkedtem egy elég nehéz úton, ahol keresztbe dőlt fák és kövek nehezítették az avar alatt az utat. Szép lassan elértem a Fári-kutat, ahova sok környékbeli lakos jár fel a tiszta forrásvízért. Én is ittam egy kortyot, majd nekiindultam az utolsó kemény emelkedőnek fel a Vaskapu turistaház felé. A turistaház a most lett felújítva, 2012 tavaszától újra várja látogatóit. A kilátás pazar, egyszer érdemes mindenkinek ezt a helyet meglátogatnia, akár személyautóval is el lehet jutni ide, mivel Esztergomból rendes aszfaltozott út vezet fel a házhoz. Itt volt az utolsó ellenőrzőpont és innen már csak Esztergomba kellett leereszkedni, majd visszasétálni Párkányba. A turistaházat elhagyva egy 2004-ben kegyetlenül meggyilkolt diáklány síremlékét, majd egy Mária szobrot érintett az útvonal. Ezután ahogy egyre lejjebb haladtam már csak dombos, bokros rész következett és hamarosan feltűntek az esztergomi hétvégi házak, kertek. Innen már betonút vezetett lefelé a Babits utcán, majd Esztergom után a Mária-Valéria hídon átkelve ismét elértem Párkányt és rövid időn belül a célt is, ahol a kitűző és oklevél mellé egy jó adag sült kolbász járt mustárral, tormával és két olyan finom szlovák kiflivel, amit annyira szeretek. :) A lábfájásom miatt elég rossz szintidőt mentem, csak 19:25-re értem célba, de a lényeg, hogy ez is teljesítve van. Gyönyörű helyeken megy végig a túra, valószínűleg, sőt biztos vagyok benne, hogy jövőre ismét részt fogok venni rajta. Ezután nekem még vissza kellett gyalogolnom Esztergomba a buszvégállomásra, mivel 20:20-kor onnan indult a hazafelé tartó buszom. Azért egy héten belül két 50 km. feletti túra sok volt. Most a lábam kímélése érdekében max. csak 30-40-eseket fogok vállalni egy ideig.

A túrán készült fotók megtekinthetőek a képre kattintva.