Budai 30

2012. május 12-én megrendezésre került a XXIII. Budai 50-es. Ezúttal a múlt heti lábproblémák miatt én csak a 30-as résztávot néztem ki magamnak, ami jelenleg bőven elég is volt, ismét szépen éreztem a lábamat a végére. Lehet, hogy ki kellene hagynom 1-2 túrát, de akkor fuccsba veszne a Budapest Kupa kiemelt díjazása, amihez már amúgy sem nagyon hagyhatok ki sok túrát. A rajt és a cél Szépjuhászné Gyermekvasút állomásáról indult, a pontos táv itiner szerint 27,3 km. volt 960 méter szintemelkedéssel. A nevezési díj nekünk 700 Ft.-ba került. 7:04-kor sikerült elrajtolnom és megcéloztam a Hárs-hegyi Kaán Károly kilátót, ahol az első ellenőrzőpont is volt. Innen a sárga sáv jelzésen kellett haladni, majd Hűvösvölgyet elhagyva megérkeztem a második ellenőrzőpontig, ami után következett az Újlaki-hegy meredek emelkedője. Ezt sem felfelé, sem lefelé nem szeretem, bár még mindig talán inkább a felfelé mellett szavazok. Azért most egyszerűbb volt a megmászása, mint februárban hóban-fagyban a Kitörésen. Az Újlaki-hegyről végre sikerült egy szép panorámaképet csinálnom az erdei repülőtérről. Eddig valahogy sosem jött össze. Innen tovább a sárgán elhagyva a harmadik ellenőrzőpontot a Virágos nyeregben, már többször bejárt útvonalon haladtam. A negyedik ellenőrzőpontnál (Alsó-Jegenye-völgy) egyben büfét is létesítettek a szervezők, ahol zsíroskenyeret és üdítőitalt lehetett fogyasztani. A Rózsika-forrás mellett elhaladva, a Paprikás pataki szurdok mentél most először tettem egy kis kitérőt és lementem megnézni Budapest legnagyobb természetes vízesését, amiről egy pár fotót készítettem is. Megérte lemenni, mert csodaszép látványosság. Miután kereszteztem a Hidegkúti utat, a sárga + jelzésen kellett folytatni tovább a túrát, eltérően az 50-esektől, akiknek továbbra is a sárga sáv jelzést kellett követniük. Az út keresztülvezetett Budaligeten, majd Máriaremete mellett haladt el, ahol kicsit leültem a parkban megpihenni és egy pár fotót készíteni. Innen a Remete-szurdokon keresztül kellett folytatni az utat, ahol megkaptam az itinerre a soron következő pecsétemet. Remeteszőlősön áthaladva és a Nagykovácsi utat keresztezve a piros + jelzésen kellett megközelíteni a "Vörös pocsolyát", ahol már az utolsó előtti ellenőrzőpont volt és a pecséthez még egy finom nápolyi-csoki is járt. Innentől már végig a piros sávon kellett eljutni a célig. Adyligeten keresztül elértem a Petneházy lovascsárdánál az utolsó ellenőrzőpontot, majd nekiindultam a Fekete-fej meredek emelkedőjének. A Fekete-fej csúcsáról hasonlóan meredek lejtő visz lefelé, mint az Újlaki-hegyről, nem is tartozik a ez sem a kedvenceim közé, de hát sikeresen túlvészeltem, nagyon óvatosan haladtam inkább lefelé, nehogy még jobban megerőltessem az amúgy is már jócskán fájdogáló lábamat. Ezután következett az utolsó komoly emelkedő, amit szintén meglepően gyorsan sikerült leküzdenem és csatlakoztam a Hárshegyi körúthoz. Innen már kellemes sétával elértem Szépjuhásznét és 12:47-re célba is értem. Meglepődtem, hogy ilyenkor már célban vagyok, mert ezek szerint még fájós lábbal is tartottam a 5 km./h.-s szintidőt. Nekem ennyi elég is, lejjebb nem is szeretném tolni. Ennek hála sikerült elérnem hazafelé a korábbi buszomat. Jövő héten jöhet a Vadasparki túra, ami talán a legrövidebb túra lesz amin valaha voltam, de ennek ellenére már nagyon várom, mivel a túra után tervezem a Budakeszi Vadaspark meglátogatását is.

A túrán készült fotók megtekinthetőek a képre kattintva.