Cartographia - Budai kilátók

Október 13-án a Budapest Kupa túra keretein belül ismét megcéloztam a Budai-hegységet, vagyis pontosabban a Budai kilátókat. A túrának két távja volt, a normál és az extra táv. Az extra táv egy egyéni tájolással tett kitérővel volt hosszabb a normál távnál. Én ezúttal a normál távot választottam, ami 23 km.-t és 700 méter szintemelkedést jelentett, legalábbis a TTT honlapja szerint. A rajt Normafa Síháztól indult a 800 Ft.-os nevezési díj befizetése után, amiből 50 Ft. kedvezmény járt a Budapest Kupa, illetve a Cartographia Kupa résztvevőinek. Reggel 7:20-kor el is rajtoltam a Síháztól és egyből a kék körséta jelzésre tértem rá, amit a Libegő felső végállomásáig kellett követni. A kijelölt jelzésen szinte csak 1-2 ember lézengett, a túrázók nagy része az aszfaltutat választotta. Már korábban is írtam valamelyik bejegyzésemben, hogy engem nagyon tud bosszantani, ha valaki nem a kijelölt útvonalon halad, de hát mindenki önmaga lelkiismeretével számol el. A Libegőtől a piros jelzésen az első kilátóhoz kellett felmászni, ahol az első ellenőrzőpont volt. Innen továbbra is a piros jelzésen kellett továbbhaladni Szépjuhászné felé, ahol aztán át kellett térni a sárga jelzésre és megcélozni a Nagy-Hárs-hegyi Kaán Károly-kilátót. Ez is tipikusan az a hely, ahol sokan rövidítenek és letérnek a sárgáról, hogy gyorsabban felérjenek a kilátóhoz. A kilátónál rengetegen tartózkodtak, valamilyen főiskolás akadályverseny is volt a túrával egy időben ezen a környéken. A legfelső szinten megkaptam a következő pecsétet. Már rengetegszer elhaladtam a kupatúrák alkalmával a kilátó mellett, de még sosem voltam fent ezidáig. Miután körbetekintettem rájöttem arra is, hogy ez elég nagy hiba volt. Mindenesetre már egy élménnyel gazdagabb lettem, majd folytattam utamat továbbra is a sárgán a Hárs-hegyi-nyeregig, ahol aztán egy kis kitérőt kellett a sárga háromszög jelzésen a Kis-Hárs-hegyre a Makovecz Imre-kilátóhoz. Miután a kilátótól visszatértem a nyeregbe, egy kis ideig ismét a sárgán kellett haladni, majd balra, a Hárs-hegyi zöld körsétára kellett csatlakozni, amely a piros jelzéshez csatlakozott. Innen most egy jó ideig a piroson kellett haladni. A következő megpróbáltatás a Fekete-fej volt. Valahogy ezért a hegyért nem vagyok oda, bárhonnan közelítem meg, mindenhonnan kemény az emelkedő. A negyedik pecsét megszerzése után a lefele vezető út sem egyszerű a Fekete-fejről, kapaszkodni kell itt-ott, nehogy orra bukjon az ember. Leérve a Petneházy Lovas Country Club sarkához a Fekete-fej utca szélén volt a következő ellenőrzőpont, ahol a számomra iszonyat nagy kedvenc Horalkyval lettem gazdagabb. Továbbra is a piros jelzést kellett követni, elsőnek át a Kecske-háton, majd jött a Vörös-pocsolyás-hát. Itt a Vörös-pocsolyánál ismét egy ellenőrzőpont üzemelt. Az itinerben úgy állt, hogy csak zsírkréta lesz itt, de ugyanúgy pontőrök pecsételtek itt is, mint a többi ponton. Innen, ha a piroson továbbhaladunk végig, már nem lett volna messze a cél, Nagykovácsi, de még két ellenőrzőpontot érinteni kellett, tehát a pirosról balra fel át kellett térni a piros háromszög jelzésre, amely a Tarnai-pihenőhöz vezetett. Mielőtt elértem volna az ellenőrzőpontot, láttam, hogy a közelben egy geoláda található, úgy gondoltam ezt az apró kitérőt megéri megpróbálni és sikerrel jártam, a GCFeHe geoládát egyből sikerült abszolválni. A Tarnai-pihenőnél eddig még sosem jártam. Valami iszonyatosan szép környék és a kilátás is egyenesen felemelő. Körbefotóztam mindent, majd a zöld háromszög jelzésen folytattam utamat a Nagy-Kopaszra, a Csergezán-kilátóhoz. Ez a kilátó egy csodálatos építmény, de most mivel sietnem kellett hazafelé, hogy elérjem a buszomat, nem mentem fel rá, viszont mindenképpen pótolni fogom egyszer, az biztos, főleg, hogy van itt egy multi geoláda is, amiért vissza kell majd jönnöm. A pecsételés után tovább folytattam az utamat a zöld háromszög jelzésen, immáron lefelé. Csendes környéken megy ez a turistaút, tetszett, főleg, hogy erre még nem jártam sosem. A zöld háromszög jelzés a zöld jelzésbe futott bele, amin aztán jobbra fordulva már Nagykovácsit kellett célba venni. Leérve a Kossuth Lajos utcára, majd jobbra fordulva lassan feltűnt a cél, ahova kereken délre érkeztem meg és ahol egy jó nagy oklevéllel, valamint egy szép kitűzővel ajándékoztak meg a szervezők. A célban minden teljesítőnek járt egy kis adag gulyásleves is, ami szintén nagyon finom volt. Kaja után nem vártam sokáig, szedtem a cuccaimat és a Templom-tér felé vettem az irányt, hogy elérjem az aktuális buszt, amely Hűvösvölgyig elvitt, majd ott sikeresen elértem a csatlakozást. Összességében jó kis túra volt. Az, hogy a 750 Ft.-ba egy kis adag gulyásleves is benne volt, külön dicséretet érdemel. Sokat vacilláltam, hogy ezt a túrát, vagy az Őszi trappot válasszam, de végül is örülök, hogy emellett döntöttem és nem bántam meg, főleg, hogy eddig még nem látott látnivalókkal is gazdagabb lettem a Budai-hegyekben. Köszönöm a lehetőséget!

A túrán készült fotók megtekinthetőek a képre kattintva.