Gyertek ki a Vadasparkba!

2012. május 20-án, vasárnap lett megrendezve a Gyertek ki a Vadasparkba! teljesítménytúra. Még nagyon régen középiskolás éveim elején jártam itt utoljára, azóta már rengeteg újítás történt a park területén. De kezdjük először a túrával. Ez nem egy ilyen vérfakasztó ördögi túra volt, hanem inkább csak egy laza, családbarát kirándulás. A túratáv az itiner szerint 15,9 km. volt 481 méter szintemelkedéssel. Szintidőre 6 óra volt írva. A nevezési díj eredetileg 550 Ft. volt, de a Budapest kupa és a Cartographia kupa résztvevőinek csak 500 Ft.-ot kellett fizetniük. A rajt a Széchenyi-hegy, Gyermekvasút végállomásáról indult. Ezúttal szokásomat megtörve nem keltem korán és nem a mezőny legelején rajtoltam el, hanem későbbi busszal mentem fel Pestre és az itiner szerint 9:22-kor indultam neki a távnak. Az Úti Madonna erdei kápolnát elhagyva hamar megérkeztem az első ellenőrzőponthoz, majd továbbhaladva a zöld háromszög jelzésen hamar elértem a második pecsétet is, az Ördög szószéknél. Errefelé nem emlékszem, hogy jártam-e már valaha, egyes pontokon gyönyörű kilátás nyílt. Ezután először a piros kereszt, majd a piros négyszög jelzésen kellett megközelíteni a Csillebércet, ahol a harmadik ellenőrzőpont működött. Ezután a sárga kereszt, majd a piros jelzésen a Szent Mihály sziklát, más néven Végvári-sziklát kellett megközelíteni. Errefelé már jártam, de már elég régen. Van itt egy multi geoláda is, de még sajnos nem sikerült begyűjtenem, mivel nem is tudtam előre, hogy érinteni fogja a túra ezt a helyet. De sebaj, egyszer majd úgyis levadászom előbb-utóbb. Továbbhaladva a piros jelzésen az ötödik ellenőrzőpontnál egy Horalky nevű nápolyi-csokit kínáltak a szervezők. A hatodik ellenőrzőpont a Csacsi-réten volt, innentől egy nagyon ismert útvonalon haladtam a Vadaspark vasúti megállóig, avagy a hetedik ellenőrzőpontig. Ezt a szakaszt rengeteg túra érinti, már sokszor elhaladtam itt. Innentől pedig a sárga kereszt jelzésen kellett megközelíteni a célállomást, ahol lehetett választani kétfajta kitűző közül, valamint megkaptam az emléklapot, ami szerintem nagyon jól néz ki, nekem tetszik. Ez amúgy kereken a 30. emléklapom. A céltól kicsit visszább a szervezők megvendégelték a túrázókat üdítőitallal, zsíros kenyérrel, illetve vajas kenyérrel. A célban kellemes meglepetésként ért, hogy a túra teljesítői ingyen és bérmentve bemehettek megnézni a Budakeszi Vadasparkot. Ez szerintem egy nagyon jó ötlet, remélem a következő években is lesz ilyen lehetőség. Maga a Vadaspark nagyon szép, rengeteg ember jött ki körbenézni és a környéken is több helyen sütögettek kirándulók. A Vadaspark területén lévő kilátóból nagyon szép kilátás nyílik a János-hegyre valamint az egész erdőségre. Miután kellemesen körbesétáltam és körbefotózgattam a Vadasparkot csináltam magamnak még egy kis plusz túrát, ami még utólag számolva 6,5 km. többletet jelentett. Először is felkerestem a Vadasparki GCVadi geoládát, majd megnéztem a parkoló mellett található ingyenesen látogatható parasztudvart. Ezután a GCHIMN multiládát vadásztam le, ami három pontból állt és mivel ugye a Vadasparktól haladtam vissza Budakeszi felé, így visszafelé leltem rá a pontokra is. Nagyon szép volt és érdekes volt Budakeszin a mozdony, valamint a tőle nem messze álló emlékmű. Nekem nagyon szimpatikus környéknek tűnik ez a rész, szívesen laknék itt. Ezután kicsit leültem az emlékműnél szusszanni, majd nekivágtam a mai nap utolsó ládájának a felkutatásához. Ez a láda a GCMEKH láda volt, ami a János-hegy másik oldalán volt található és már nagyon régen le akartam vadászni, mert a környéki megtalálások között már csak ez árválkodott ott egyedül. Mivel a János-hegy csúcsára nem volt nagy kedvem már felmászni, na meg a láda is lejjebb található, így megpróbáltam valamilyen alternatív útvonalat keresni a megközelítéséhez. Budakesziről a Mária-úton haladtam el az erdőig, majd egy térképen nem jelzett (vagy rosszul jelzett) úton felmentem a sárga turistajelzésig, amint jobbra fordulva megközelítettem a piros jelzést, ami más a János-hegy csúcsára vezet. Ezen haladtam egy darabig, majd a János-hegyi gyermekvasút-állomásnál letértem a pirosról és egy a térképen szaggatott vonallal jelzett úton mentem fel az Erzsébet-térdeplőig. Itt kereszteztem az aszfaltutat, majd elindultam balra a kék körséta jelzésen, amiről egy kis idő után szintén letértem jobbra egy szaggatott vonallal jelzett meredeken lejtő úton és elértem az aszfaltutat, ami mellett egyből meglett a geoláda. Az aszfaltúton továbbhaladva, majd arról letérve ismét egy szaggatott vonallal jelzett úton, majd a zöld kereszt jelzésen közelítettem meg a 155-ös busz végállomását. Tetszett ez a vasárnapi nap és úgy tűnik a lábam is teljesen helyrejött. Következő szombaton jöhetnek a Budaörsi Dolomitok! :)

A túrán készült fotók megtekinthetőek a képre kattintva.