Turul túrák - Zongor 45

Június 16-án kerültek megrendezésre a Turul túrák és ezek közül én a Zongor 45-öt választottam ki magamnak. Az időjárás eléggé napsütésesre, forróra sikeredett. A nevezési díj 1500 Ft. volt, viszont ehhez bőséges ellátás tartozott. A túra hossza 44,9 km. volt 1057 méter szintemelkedéssel. A rajt Budapesten, a Déli pályaudvar aluljárójában található Wiener sörözőből történt. 6:50-kor rajtoltunk el pontosan. Az első ellenőrzőpont nem volt messze, hamar elértük a Turul emlékművet, majd a zöld sáv jelzésen kellett továbbhaladni a Széchenyi-emlékhez, valamint onnan tovább a Normafáig, ahol a zöld kereszt jelzésre kellett áttérni. Ismert utak ezek, sok túra vezet át ezen a zöld jelzésen. A negyedik ellenőrzőpontnál, Makkosmáriánál először a piros sávon, majd a sárga sávon, majd a Gyermekvasút pályája után a sárga kereszt jelzésen értük el a Budakeszi műutat, ami az ötödik ellenőrzőpont is volt egyben. A Petneházy tanyánál lévő ellenőrzőpont után ismét a piros sávon folytattuk az utunkat Nagykovácsi felé, ahol a plébániánál volt a kijelölt ellenőrzőpont és pihenőhely. Itt olyan finom meggyes rétest kaptunk, hogy sosem fogom elfelejteni. A sárga sáv jelzésen továbbhaladva Perbál felé csatlakoztunk ahhoz az útvonalhoz, amit már télen a Kitörés alkalmával megcsináltunk. Érdekes volt így nyáron is végigjárni ezt a szakaszt. Perbál előtt a Malomföldeknél, ahol a nyolcadik ellenőrzőpont is működött, látni lehetett a beásást, ahol télen teázhattunk. Perbálon szerencsére az út mentén volt egy közkút, ami jól felfrissítette az ide érkezőket és újabb energiát adott a hátralévő szakaszhoz. Az utolsó ellenőrzőpont után megcsodáltuk az Anyácsapusztai tavat, ami véleményem szerint nagyon gyönyörű, szép rendezett a környéke. Télen csak a befagyott verziót láthattuk, úgyhogy ez most nagy élmény volt. Ezután jött még az utolsó megpróbáltatás, a Kakukk-hegy, ami a 10. ellenőrzőpont volt és saját magunknak kellett pecsételni. Hát ez se télen se nyáron nem jó, de egész jól túltettük magunkat rajta. Szomorra beérve gyorsan elértük a Kultúrotthont, ahol várt már ránk a meleg étel, majd a szemközti Poharazóban egy jó hideg ital. Számomra itt véget ért a túra, elég is volt, valahogy délután 16 óra körül érhettem célba, sajnos pontosan nem tudom, mert nem lett feljegyezve. Csodálva néztem a többi résztvevőt, ahogy kis pihenés után indulnak tovább a 75-ön vagy a 130-on. Hát gratulálok mindenkinek aki ezeket a hosszabb távokat teljesítette na meg persze azoknak is, akik a rövidebbeket. A jelvény amit az első teljesítését kaptam gyönyörű, kár, hogy csak egyszer lehet megszerezni. A kitűző, valamint az oklevél is nagyon szép. Valószínűleg részt fogok venni legközelebb is ezen a túrán és akkor már valamelyik hosszabb távon. Köszönöm a szervezőknek a lehetőséget!

A túrán készült fotók megtekinthetőek a képre kattintva.