SZHKSE 56-os emlék- és teljesítménytúra 45

Nagyon vártam ezt a túrát, ami végül negatív nyomot is hagyott bennem sajnos. Na de nem a túra miatt, mert az nagyon szép helyeken ment keresztül és jó volt az útvonal, hanem a térdem miatt. A rajtnál még nem tudtam, hogy 2011-ben ez lesz az utolsó túrám, főleg, hogy már kezdett körvonalazódni a szemem előtt a februári 60-as Kitörés. A túrát a Szentendrei Kinizsi Honvéd Sportegyesület a Magyar Honvédség Központi Kiképző Bázisával, valamint a Szentendrei Helyőrségi Klubbal közösen rendezte. A rajt a Szentendrei Helyőrségi Klubból indult. Míg az interneten 41-esnek volt hirdetve, a helyszínen már 45-ösnek volt feltüntetve a táv. Az itiner szerint pontosan 44,8 km. volt 1245 méter szintemelkedéssel, amire 11 óra szintidő volt adva. Ez már picit fárasztóbbnak is hangzik mint az eddigiek. :) A túra becsületkasszás volt, a célban lehetett fizetni aki akart. 7:15-kor egyedül indultam a túrán, ahol 4 geoláda is útba esett, 9 ellenőrzőpontnál csak 3-nál voltak pontőrök, a többinél kitett papírokról kellett leolvasni és feljegyezni egy-egy szimbólumot. A Kő-hegyi ellenőrzőpont után egyből tettem egy kis kitérőt a Vasas-szakadékhoz, hogy felkeressek egy geoládát. Mag a szakadék csodás egy hely, érdemes ide ellátogatni mindenkinek. A geoládáért picit mászni kellett egy meredek domboldalban egy fához és ezután történt a baj. Miután a ládát sikeresen megtaláltam és elindultam lefelé, vissza az útra a fától valahogy hirtelen rosszul ugrottam le és az amúgy is már hadakat megjárt bal térdem hirtelen benyilalt és irtó módon elkezdett fájni. Üvöltöttem is egy nagyot, de senki nem volt a közelemben. Miután visszasántikáltam a turistaútra megnézem és már szépen elkezdett dagadni is a térd. Kicsit leültem pihenni, miközben megnéztem a térképet, hogy mennyit kell még mennem lakott területig. Hát amint láttam jó sokat. Vagy feladom és visszasántikálok a rajthoz Szentendrére, vagy folytatom az utamat fel Dobogókőre, ahol ha nem bírom tovább szintén feladhatom és onnan haza is tudnék buszozni egyszerűbben. Úgy döntöttem, megpróbálom és irány Dobogókő. A térdfájás nagyon visszahúzta a tempómat, főleg a lejtőkön óvatosan kellett mennem, ott nagyon előjött, az emelkedőkön még hagyján, néha egész tűrhető volt. Dobogókövet a piros háromszög jelzésen kellett megközelíteni, amiről tudniillik, hogy iszonyatos emelkedő. Miután ezt leküzdöttem és fent kajáltam egyet, átgondoltam, hogy most vagyok mindjárt kb. a túra felénél és innentől javarészt emelkedő már nem nagyon lesz, így egye-fene megkockáztatom a célt, éreztem magamban annyit, hogy meg tudom csinálni. Meg kell csinálni. Fogtam a cókmókomat és nekiindultam, elhagytam Dobogókövet és folytattam az utamat. Innentől kezdve csak a cél lobogott a szemem előtt, meg az, hogy szintidőn belül beérjek ebben a tempóban. A vége felé már csomószor meg kellett állnom, nagyon kivolt a térdem, de sikerült 17:25-re beslattyogni a célba. 50 perc maradt még a szintidőből. A lényeg, hogy sikerült, de a térdemnek vége volt. Itt már tudtam, hogy egy pár év végi túra már biztos, hogy ki fog sajnos maradni.
Leszámítva a térdemet egy nagyon jó kis túra volt, ha lesz rá lehetőségem legközelebb is részt fogok venni rajta. :)

A túrán készült fotók megtekinthetőek a képre kattintva.

Tatabánya 30

Ahogy nézegettem a teljesítménytúrákat felfigyeltem a Tatabánya 30 teljesítménytúrára. Ezen a vidéken még nem voltam és láttam, hogy a Vár a Vitányvár! csillagtúrát is lehet vele együtt teljesíteni, tehát semmiképp sem szerettem volna kihagyni. Hát nem is bántam meg. :) Október 16-án korán reggel buszra szálltam és elutaztam Tatabányára, ahonnan helyijárattal sikerült megközelítenem a felsőgallai rajthelyet. Utólag rájöttem, hogy be sem kellett volna mennem Tatabánya központjába, átszállhattam volna hamarabb, de hát kell egy kis városnézés is, úgyis nagyon ritkán járok errefelé. A túra az itiner szerint 31,4 km. hosszúságú volt 790 m. szintemelkedéssel. Ez elég barátságosan hangzott. A nevezési díj is kedvező volt, 600 Ft., a szintidőre pedig 8 óra volt adva. A rajtnál már csomóan sorakoztak, pedig már 7-től lehetett rajtolni. Én 8 óra 10 perckor indultam el és 14 óra 47 perckor értem a célba. Gyönyörű helyeken megy végig a túra. Különösen örültem Vérteskozmának, ahol ezidáig csak egyszer, a legelső teljesítménytúrám alkalmával jártam és azóta megfogott a hely varázsa. A rajt után található Mária-szakadék is egy csodaszép hely. Ezt a túrát mindenféleképpen meg akarom ismételni 2012-ben, mert nagyon jó hangulatú és egyszerű, csodaszép túra. A célban zsíros kenyérrel, forralt borral, valamint teával vártak minket a szervezők.

Sajnos ezen a túrán sem tudtam fotókat készíteni, pedig itt aztán lehetett volna miről. Egyedül az oklevelet tudom megmutatni.
2012-ben ha lesz rá alkalmam visszatérek és mindenképp fogok egy pár csodaszép fotót lőni.

Vár a Vitányvár!

A Vár a Vitányvár! szintén egy csillagtúra volt, amit a Tatabánya 30 teljesítménytúra keretein belül sikerült teljesítenem, mivel a teljesítménytúra épp a Vitányvár mellett haladt el. Október 16-án 10:00 és 15:00 között kellett a Vitányvárat meglátogatni, ahol a nevezési díj ellenében (400 Ft. - előnevezőknek 300 Ft.) ki lehetett váltani a vár sikeres felkereséséért járó oklevelet és kitűzőt, valamint a hozzájuk tartozó jutalom csokoládét. Továbbá kaptunk a Vitányvárról egy rövid történeti leírást is:

"A Vértes hegység északi lejtőjén, Körtvélyespuszta fölött, a 417 m magas Nyerges-hegy közelében egy erdővel borított kisebb kúp tetején találjuk a szabálytalan, megközelítően ötszög alaprajzú, belsőtornyos, "háromsejtes" elrendezésű, kis területű vár romjait. A környező fák ejtik fogságba, csak akkor látható, ha igen közel járunk hozzá. A kilátás viszont kárpótol bennünket, amit a várból a környező dombokra, Vértessomló és Környe falukra nézve.
A várnak egy-egy 2,5 m falvastagságú tornya és a kettő között egy udvara volt, melynek külső falai mintegy 6 m magasan épültek. A lakó- és egyéb épületek a védőfalak mellett helyezkedtek el. Mindkét torony kb. 15 m magasan ma is áll, tetején a védőoromzat maradványaival. Nagyméretű ablaknyílásaiban kőkeretes, gótikus ablakok láthatók. Ma is megfigyelhetőek az emeleteket elválasztó fafödémek helyei és a boltozat nyomai.
A várat mintegy 4,5 m átlagszélességű falszoros vette körül, a védőfalat kívül árok és sánc övezte, majd 15-20 méterre újabb árok húzódott, ezzel is erősítve a vár védelmét.
A vár keletkezéseinek idejét és építőjének nevét nem ismerjük. Feltehetően az itt birtokos Csák nemzetség egyik tagja építhette a tatárjárás után. Várnagyként a Gut-Keled nemzetségből származó II. Mihályt 1319-1324-ben említik okleveleink, és mint királyi vár "Castrum Vitam, Vytam, Wyttam" alakban 11379-ben szerepel iratainkban.
Luxemburgi Zsigmond 1410-ben Hohenzollern Frigyesnek zálogosította el. Albert király 1437-ben Rozgonyi Istvánnak adta zálogba a várat, majd ennek fia, János I. Ulászló királytól adományként is megkapta. 1445-ben Újlaky Miklós foglalta el, 1448-tól zálogként bírta. V. László királytól 1453-bem Rozgonyi János, Rajnáld és Oszváth adománya lett, mely adományt Mátyás király 1458-ban, 1459-ben és 1460-ban megerősített. Mátyás halála után 1493-ban Csókakő várával együtt Egerváry László horvát bán, majd István zálogbirtokolta. Egerváry István magtalan halála után, 1512-ban Kanizsai György horvát bán szerezte meg, akitől Kanizsai László országbíró örökölte. A kettős királyság idején János király parancsára 1534-ben, a fehérvári keresztesek konventje Héderváry István és fiait, Lőrincet s Györgyöt iktatta be "castri Wyttham in Albensi" birtokába. A török először 1529-ben ostromolta, majd 1543-ban el is foglalta. Később magyar kézre került, de 1559-ben újra a töröké, akiktől 1566-ban sikerült ugyan visszafoglalni, a következő évben már újra a török birtokolta. Véglegesen Pálffy Miklós szabadította fel 1597-ben, és a következő évben felrobbantották, megakadályozva ezzel, hogy a török a vár falai közé befészkelhesse magát. A XVIII. századtól az Esterházy család tulajdona volt. Anyagát építési célokra használták fel. A vár régészeti feltárása és állagmegóvása nem kezdődött el, a vár sorsa bizonytalan."

"Információ:
Vitányvár romjait a Környeánya közeléből induló jelzett turistaúton kb. 1,5 órás, a végén meredeken haladó túrával érhetjük el."

A várról sajnos nem tudtam fotókat csinálni, csak lentebb, az oklevél hátterében látható.