2012. június 24., vasárnap

Buda Határán 25B

A Zongor 45 után egy héttel került megrendezésre a Buda Határán túra. Én a 25B-t választottam, előző hét után bőven elég ennyi úgy gondoltam. Tudtam, hogy ez a túra után hosszabb pihenő lesz, ezért mindenféleképp elindultam ezen. A rajt nekünk Adyligetnél volt, a nevezési díj 700 Ft. A túra távja 23,83 km. volt 680 méter szintemelkedéssel. Adyligetet elhagyva a Remete-szurdok felé kellett venni az irányt. Szeretem azt a szurdokot, olyan nyugalmas helynek tűnik. Budaligeten keresztülhaladva a Solymári benzinkút következett, amire az itiner is felhívta a figyelmet, hogy folyadék legközelebb csak majd az Aranyhegyi-pataknál lesz. Az Alsó-Jegenye-völgyön áthaladva érintettük a Rózsika-forrást, ami sajnos nem iható, bár nagyon szépen meg van csinálva. Kár, hogy sok iható forrás nincsen ilyen szép, igényes módon kiépítve. A Szarvas-hegyi nyeregnél zsírkrétával kellett feljegyezni saját magunknak a megadott karaktereket, majd fent folytattam az utam a gerincen kijelölt útvonalon. A Tök-hegyen át elértem a Csúcs-hegyi nyerget, ahonnan az országos kéken kellett továbbmenni az Aranyhegyi-patak felé. Az ürömi vasútállomás után a 10-es úton átkelve egy életmenő csap adott plusz vizet és ezáltal energiát ebben a nagy hőségben, majd irány tovább Ürömhegy s majd a tanösvény. Csillaghegyen áthaladva elértem a Róka-hegyi kőbányát, ami egy igazán érdekes helynek tűnt, itt csináltam is egy pár fotót. Eddig még sosem jártam erre tudomásom szerint. Az Ezüst-hegy és a Puszta-domb ellenőrzőpontok után már Békásmegyer és a cél következett, ahova az itiner szerint 16:16-kor értem be. A Budapest Kupás pecsétet természetesen elfelejtetettem bejegyezni, de majd a végén az itinerrel bizonyítom, hogy megvan ez is. Összességében jó kis túra volt ez, bár annyira nem ájultam el tőle, megmondom őszintén. Az is lehet, hogy az utóbbi időben minden hétvégén túráztam és ezért tűnt olyan egyszerűnek. Nem tudom... Ettől függetlenül jól éreztem magam és köszönöm a szervezőknek a lehetőséget. Az oklevél viszont rendkívül szépre sikeredett és nagyon szépen lett felírva rá a nevem is.

A túrán készült fotók megtekinthetőek a képre kattintva.


2012. június 16., szombat

Turul túrák - Zongor 45

Június 16-án kerültek megrendezésre a Turul túrák és ezek közül én a Zongor 45-öt választottam ki magamnak. Az időjárás eléggé napsütésesre, forróra sikeredett. A nevezési díj 1500 Ft. volt, viszont ehhez bőséges ellátás tartozott. A túra hossza 44,9 km. volt 1057 méter szintemelkedéssel. A rajt Budapesten, a Déli pályaudvar aluljárójában található Wiener sörözőből történt. 6:50-kor rajtoltunk el pontosan. Az első ellenőrzőpont nem volt messze, hamar elértük a Turul emlékművet, majd a zöld sáv jelzésen kellett továbbhaladni a Széchenyi-emlékhez, valamint onnan tovább a Normafáig, ahol a zöld kereszt jelzésre kellett áttérni. Ismert utak ezek, sok túra vezet át ezen a zöld jelzésen. A negyedik ellenőrzőpontnál, Makkosmáriánál először a piros sávon, majd a sárga sávon, majd a Gyermekvasút pályája után a sárga kereszt jelzésen értük el a Budakeszi műutat, ami az ötödik ellenőrzőpont is volt egyben. A Petneházy tanyánál lévő ellenőrzőpont után ismét a piros sávon folytattuk az utunkat Nagykovácsi felé, ahol a plébániánál volt a kijelölt ellenőrzőpont és pihenőhely. Itt olyan finom meggyes rétest kaptunk, hogy sosem fogom elfelejteni. A sárga sáv jelzésen továbbhaladva Perbál felé csatlakoztunk ahhoz az útvonalhoz, amit már télen a Kitörés alkalmával megcsináltunk. Érdekes volt így nyáron is végigjárni ezt a szakaszt. Perbál előtt a Malomföldeknél, ahol a nyolcadik ellenőrzőpont is működött, látni lehetett a beásást, ahol télen teázhattunk. Perbálon szerencsére az út mentén volt egy közkút, ami jól felfrissítette az ide érkezőket és újabb energiát adott a hátralévő szakaszhoz. Az utolsó ellenőrzőpont után megcsodáltuk az Anyácsapusztai tavat, ami véleményem szerint nagyon gyönyörű, szép rendezett a környéke. Télen csak a befagyott verziót láthattuk, úgyhogy ez most nagy élmény volt. Ezután jött még az utolsó megpróbáltatás, a Kakukk-hegy, ami a 10. ellenőrzőpont volt és saját magunknak kellett pecsételni. Hát ez se télen se nyáron nem jó, de egész jól túltettük magunkat rajta. Szomorra beérve gyorsan elértük a Kultúrotthont, ahol várt már ránk a meleg étel, majd a szemközti Poharazóban egy jó hideg ital. Számomra itt véget ért a túra, elég is volt, valahogy délután 16 óra körül érhettem célba, sajnos pontosan nem tudom, mert nem lett feljegyezve. Csodálva néztem a többi résztvevőt, ahogy kis pihenés után indulnak tovább a 75-ön vagy a 130-on. Hát gratulálok mindenkinek aki ezeket a hosszabb távokat teljesítette na meg persze azoknak is, akik a rövidebbeket. A jelvény amit az első teljesítését kaptam gyönyörű, kár, hogy csak egyszer lehet megszerezni. A kitűző, valamint az oklevél is nagyon szép. Valószínűleg részt fogok venni legközelebb is ezen a túrán és akkor már valamelyik hosszabb távon. Köszönöm a szervezőknek a lehetőséget!

A túrán készült fotók megtekinthetőek a képre kattintva.


2012. június 10., vasárnap

Gödöllő 30 Éjszakai

Hát ez a túra már úgy indult, hogy az előrejelzések vihart és riasztást jósoltak, de mi azért nekivágtunk az éjszakai megpróbáltatásnak, hátha elkerül minket a vihar. Természetesen nem így lett. A TTT holnapján úgy volt feltüntetve a túra, hogy 30 km.-es és 350 méter a szintemelkedés, ehelyett az itineren már 33,5 km. állt 600 méter szintkülönbséggel. Kicsit meg is lepődtünk, jó lenne ha máskor pontosabban lennének fent az adatok az internetes oldalakon. A nevezési díj a 30-as távon a Magyar Turista kártya kedvezményét kihasználva 800 Ft. volt. Kereken 20 órakor el is tudtunk rajtolni Gödöllőről az Erkel Ferenc Általános Iskolából. Át az Erzsébet parkon, majd betérve az erdőbe hamar elértük az első ellenőrzőpontot. Innentől kezdve elég gyakran követték egymást az ellenőrzőpontok. A szalagozás jó volt, sok helyen segített a továbbjutásban és egyértelműsítette az útvonalat, bár voltak pillanatok, amikor körbe kellett nézni. Haladtunk szépen sorba az ellenőrzőpontokon, aztán egyszer csak elkezdődtek a dörgések, villámlások immáron körülöttünk is, elért minket a vihar. Rettentő módon elkezdett szakadni az eső, percek alatt hatalmas sár lett az erdőben. A Szent László kilátónál annyira esett, hogy kb. 1 métert nem lehetett előre látni, a levezető út is nehezen lett meg. Ez az út elég szépen lejtett és a hatalmas sár miatt rettentően csúszott, csak a bokrokba lehetett kapaszkodni, de azok többsége is szúrós galagonyabokor volt, így egy pár tüske is került kezünkbe. Itt már nagy volt a torlódás is és több mint 10-en egy csoportba verődtünk össze. Ezután jött a probléma, mégpedig rossz irányba indultunk el és Mogyoród teljesen más pontján lyukadtunk ki, nem ott ahol kellett volna. Itt volt egy kis tanakodás, járókelőkkel, illetve szervezőkkel való konzultáció, majd a csapat úgy döntött, hogy a kijelölt útvonal helyett a főútvonalon közelítjük meg Gödöllőt. Így is lett, kellően kivilágítottuk magunkat, majd célba vettük Gödöllőt. A célt 3:24-kor sikeresen elértük, ahol megkaptuk az oklevelet és a kitűzőt, valamint teát, zsíros vagy vajas kenyeret is lehetett fogyasztani. Hát a szintidő nem lett a legjobb, de ilyen brutális körülmények között ez is tökéletesen megfelelő volt. Az utolsó ellenőrzőpont a másik útvonal miatt kimaradt, de a távot így is simán legyűrtük, mivel Mogyoródon egy szép kerülőt is sikerült tennünk. Ettől függetlenül egy élmény volt ez a túra. Mindig is kíváncsi voltam, hogy egy ilyen nagy vihar villámokkal, mindenestül milyen lehet éjszaka az erdőben. Hát most volt benne részem és szerintem nagyon izgalmas, annak ellenére, hogy egyben veszélyes is. Száraz időben egy könnyen teljesíthető túra ez, most egy kissé megnehezítette a vihar a teljesítést. Ha úgy alakul, egyszer majd visszatérek, mert száraz időben is szívesen végigjárnám ezt a túrát. A körülmények miatt elég kevés kép született ezen a túrán, ráadásul a fényképező is el volt állítva, így ez a kevés kép sem lett valami nagyon jó, de legalább sikerült elcsípnem egy villámot. :)

A túrán készült fotók megtekinthetőek a képre kattintva.


2012. június 3., vasárnap

Barangoló Hegyvidék (helytörténeti teljesítménytúra)

A Határjárás túra után másnap már 3-an indultunk el a Barangoló Hegyvidék nevezetű túrán. Ez volt az eddigi legrövidebb túra, amin részt vettem, hiszem csak 12,9 km. hosszú volt 435 méter szintemelkedéssel. Ez a túra is része a Budapest Kupának. A nevezés 500 Ft.-ba került, a rajt a Városmajorban található Barabás Villa elől történt. A túrán összesen 7 ellenőrzőpont volt, ahol cserkészek adták a pecsétet. Az itiner elég egyszerű volt, főleg az útleírás, ami tulajdonképpen csak egy felsorolás volt, nem is útleírás. Azért egy pontosabb itiner jól jött volna főleg a túra elején, ahol is a zöld jelzés néhol nem egyértelmű. Ennek a zöld jelzésnek a városi részét sem ártana amúgy újrafesteni meg itt-ott új jelzést is felvinni egy két oszlopra, mert néhol nem eléggé egyértelmű a helyes útirány. Ettől függetlenül ez az útvonal már eléggé ismert volt, máskor is jártunk már erre. Jó meleg idő volt, a Normafa környékén és a János-hegyen is sok ember mozdult ki a szabadba. Az Erzsébet-kilátónál a TNT Express "Sétálj az életért" elnevezésű jótékonysági programja folyt éppen, ami a gyermekéhezés ellen szól és minden évben megrendezésre kerül. A program résztvevői narancssárga lufikkal sétálgattak a Normafa és a János-hegy környékén. Az Erzsébet kilátótól még kellett egy kis kitérőt tennünk a Gyermekvasút Vadaspark megállójához az utolsó pecsétért, majd nekiindultunk a célnak, ami a budaszentlőrinci Pálos kolostor fennmaradt romjainál volt. A romok nagyon szépen karban vannak tartva, nem mint másutt egyes helyeken. Az első 150 beérkező meleg ételt is kapott a célban, ami paprikás-krumpli volt. Mivel mi is simán benne voltunk a 150-ben, így mi is kaptunk fejenként egy adagot, bár nem volt valami hatalmas adag, de finom volt és ez a lényeg. A romok mellett begyűjtöttem a 150. geocaching megtalálásomat is, ami egy virtuális láda volt (GCBSKR) és kis keresgélés után meg is lett.

A túrán készült fotók megtekinthetőek a képre kattintva.


2012. június 2., szombat

Határjárás 17

Ezen a hétvégén 2 túrát is bekalibráltam, szombaton is és vasárnap is. Ritka dolog ez, ahogy néztem őszig nem is lesz ilyen (már amiket magamnak összeírtam). Ezért is (és az esős időjárás-előrejelzések miatt is) történt az, hogy a mai Határjárás túrán egy rövidebb távot választottam magamnak. A Rómaifürdőnél található rajthelyen 3 féle táv közül lehetett választani: 17, 28 és 45 km. Már mennék egy 40-50 km. feletti túrára, de ezúttal a körülmények miatt visszafogottan csak a 17 km.-es távot választottam. Így korán sem kellett kelnem és időben haza is értem. :) A táv pontosan 16,8 km. volt 593 méter szintemelkedéssel. A Magyar Turista kártyának köszönhetően 700 Ft.-ot fizettem nevezés gyanánt. Ennek a túrának a sajátos érdekessége, hogy a Budapest egyesítésekor (1872-73) kijelölt határt követi. Ezt a határt jelölték határárkokkal és határkövekkel, melyeket 1878 és 1882 között állítottak. Ezért is fordult elő sokszor a túrán, hogy nem rendes turistautat kellett követni, hanem itt-ott letérni kisebb ösvényekre, mellékutakra. 9:05-kor rajtoltam el a Rómaifürdő HÉV állomásról, majd pár utca után egyből fel is tűnt az első régi határkő, valamint a határárok. Elhaladtam a Forrásliget és a gyönyörű szép ForrestHill Natura lakóparkok előtt, majd a Csillaghegyi strandfürdőnél a egy kis időre a piros jelzésű turistaútra kellett csatlakozni. Továbbhaladva az Ürömi utat kellett követni, majd a Kárókatona utcát és végül a Holló közt, aminek a végén az ürömi tanösvényre kellett rácsatlakozni. Itt a tanösvény végig a határárok és a határkövek mentén haladt és ezáltal megmásztam a Péter-hegyet. Átérve Ürömre a vasúti megállónál már pontőrök is voltak. Innen a Solymárvölgyi úton kellett továbbhaladni. Szép látvány volt, ahogy az úttól jobbra található eper-ültetvényen "Szedd magad" akció folyt. A Rozália téglagyár után a kék jelzést kellett követni egy kis ideig, majd egy ösvénnyel a határárkot kellett követni, amíg újra nem érkezett meg a kék jelzés. Innen válaszható útvonal volt, én a kék jelzést választottam inkább, majd a 141-es határkő után nem sokkal, ami egyben a harmadik ellenőrzőpont is volt, ismét választani lehetett. Mint előbb is, én hű maradtam a kékhez. A virágos-nyergi ellenőrzőpont után a Vihar-hegyen kellett úgymond átugrani, mivel egy erős emelkedő után a csúcsról egyből erősen lefelé vezetett az út. Innen tovább követve a kéket elértem a Hármashatárhegy csúcsát, ahol egy multi geoládát is felkutattam, amit már régen meg szerettem volna találni. A GC3hat ládának először a második pontját kerestem fel a betonbunkerben ahol egyértelműen fel van írva a jelszórészlet. Eltéveszthetetlen! Innen a teljesítménytúra a kék körséta jelzésen ment tovább, de én egyenesen továbbmenve kitérőt tettem az első ponthoz, a ládához. Hát nem egyből a turistaút mellett található, kicsit be kell érte menni. Ez annyira nem tetszett, mert mindenféle pókhálót szedtem össze az arcomba, de aztán kis keresgélés után meglett a láda. Innen aztán elindultam vissza, de nem kellett újra felmennem teljesen a csúcsra, mert egy ösvény pont odavitt a kék körséta jelzéshez, ahol a harmadik pont is egyértelműen meglett és micsoda véletlen: a harmadik pont pont egy határkő volt. :) Miután sikeresen elvégeztem az adminisztrációs dolgokat, az út az Újlaki-hegyre vezetett. Ezt a csúcsot ebből az irányból a legkellemesebb megközelíteni. Viszont innen ismét a sárgán kellett leereszkedni, ami elég meredek és nem igazán szeretem, de ezt már írtam korábbi beszámolók alkalmával is. A Határ-nyeregből egy kis kitérőt kellett tenni a Homok-hegy csúcsára, majd az erdei repülőtér mellett kellett végighaladni. Erre még sosem jártam, de nagyon érdekes látvány volt így ilyen közelségből látni a sportrepülőket felszállni, illetve landolni. Egyszer én is szívesen mennék egy kört egy ilyennel. :) Innen már csak lefelé vezetett az út Hűvösvölgybe a Gyermekvasút állomásra, ahova 12:50-re érkeztem meg. Érdekes, hagyományőrző túra volt, ha nem lenne holnap is túra, simán mentem volna a 45-ösön. Így ez az élmény megmarad jövőre. Ha úgy alakul a jövő évi túranaptáram, akkor mindenképp szeretném végigjárni majd a teljes távot is. Most délutáni szieszta, majd holnap reggel irány a Barangoló Hegyvidék (helytörténeti teljesítménytúra).

A túrán készült fotók megtekinthetőek a képre kattintva.