Tojás 30A Teljesítménytúra

Húsvéthétfőn idén a locsolkodás helyett a túrázást választottuk. 4-en indultunk neki a Tojás túrák 30A távjának, ami tulajdonképpen csak névlegesen volt 30 kilométer, valójában az itiner szerint 26,771 km volt 940 méter szintemelkedéssel. A nevezési díj 1000 Ft. volt és bőséges (8 órás) szintidő volt megadva. Reggel a Széll Kálmán tértől a 128-as busszal megközelítettük a rajtot, ami a megállótól az Érsebészeti Klinika megállóhelytől nem messze egy lépcső alján volt, ahonnan 6:55-kor indultunk el. Innen egyből felmásztunk a Kissvábhegyre, másnéven Martinovics hegyre, ahol már egyből jött az első ellenőrzőpont. Ezután én kitértem megkeresni a Kis Svábhegy nevezetű geoládát (GCvics), amit sajnos nem találtam meg, akárhogyan kerestem. Előttem lévő két próbálkozónak sem sikerült a láda felkutatása, ezért képeket csináltam a helyszínről és megkértem a rejtőt, hogy legyen szíves jóváhagyni a megtalálást. Ezután mielőtt még a második ellenőrzőpontra érkeztünk volna még egy geoládát beterveztem, a Kőpark tanösvényt (GCKPRK), aminek sikeresen megszereztem a jelszavát az alternatív lehetőséget igénybe véve, mivel maga a park még ilyen korán nem volt nyitva. Innen nemsokára elérkeztünk a második ellenőrzőpontra, a Széchenyi-emlékhez, majd innen már többször bejárt útvonalon haladtunk. A Normafánál nagyon szép, tiszta kilátás fogadott, készítettem is egy pár fotót. Nagyon szeretem azt a helyet. Innen lefelé haladtunk tovább érintve a további ellenőrzőpontokat, Disznófő-forrást, az egykori Hárs-hegyi campinget, majd a jó meredek Battai lépcsőn felmentünk az Apáthy-sziklához, ahol gyönyörű szép tiszta volt a kilátás, csak eléggé fújt a hideg szél. Innen az Árpád kilátó már nem volt messze és a pecsételés után egy meglepetés frissítő pontba futottunk bele, ahol volt zsíros kenyér, vajas kenyér, felvágott, hagyma, sajt, csalamádé, stb., szóval bőséges ellátás. A Guckler-sziklát elhagyva rövidesen a Virágos-nyeregbe értünk, ahonnan folyamatosan a zöld jelzésen haladva elértük Szarkavárat, majd Solymáron a célállomást. Itt volt egy kis torlódás a célban, az itineren az áll, hogy 13:09-kor értem be, de ez biztos, hogy egy 8-10 perccel hamarabb történt. Nagyon jó kis túra volt, nem bántam meg, hogy kihagytam a locsolkodást és persze ez is egy újabb pecsét a Budapest Kupa füzetbe. :)

A túrán készült fotók megtekinthetőek a képre kattintva.

IV. Geocaching Teljesítménytúra - Budai-hegység (Hosszú táv)

Március 31-én került megrendezésre immáron negyedik alkalommal a Geocaching Teljesítménytúra (GCTT04). A túra minden évben más-már tájegységeken kerül megrendezésre. Számomra ez egy kicsit születésnapi-jubileumi túra volt, mivel 2010-ben az első teljesítménytúra, amin részt vettem, az a vértesi Geocaching túra volt (GCTT02). Háromféle táv volt: rövid (12,3 km.), közepes (23 km.), illetve hosszú (39 km.). Én a hosszú távra neveztem be, ami 39 km-el és 1380 m. szintkülönbséggel járt. Erre volt adva 10 óra szintidő. A nevezési díjból a pártoló vagy rendes tagoknak 50% kedvezmény járt, valamint 18 éves kor alatt ingyenes volt. A hosszú távra 1000 Ft. volt a nevezési díj. Az előnevezők külön igényelhettek 650 Ft.-ért GeoGulyást is a célba.
A rajt (és egyben a cél is) Budaörsön volt, Teri Néni éttermében. Nagyon hangulatos, kellemes helynek tűnt. 7 óra 10 perc körül érkezhettem meg és az itiner szerint 7:23-kor rajtoltam el. Eleinte még a városban kellett elhaladni a Kálvária-domb mellett, ahol tettem egy kitérőt, mivel a dombon beszereztem a GCBK-t, ami egy virtuális geoláda. Ezután hamarosan már a piros jelzést kellett követni, amellyel elhagytam Budaörsöt. Eleinte a Dolomit sziklák között haladtam el, majd beértem az erdőbe. Az első ellenőrzőpont Hármashatárnál volt, ahonnan egyből indultam is tovább lefelé Makkosmária felé, amit hamar el is értem. Itt be lehetett logolni a Szellemjáró Geoládát (GCSPIR), valamint szörp, csokoládé, gyümölcs állt a túrázók rendelkezésére. Innen felfelé kellett továbbindulni Normafához, ahol a Síház mögött begyűjtöttem a harmadik pecsétet, majd tovább János-hegy felé az út bal oldalán haladó kék körséta jelzésen. Itt azért azt kiemelném, hogy sokan nem a jelzésen jöttek, hanem simán az úttesten, ami a térkép szerint rövidítés. Akik viszont a körséta útját választották, azok láthattak egy kis erdei "osztálytermet", valamint a Sissy-emlékhelyet is. A negyedik ponttól, az Erzsébet kilátótól hamar leértük az ötödik ponthoz, Szépjuhásznéhoz, ahol szintén volt gyümölcs, illetve csoki. Innen a zöld körsétaúton kellett továbbhaladni, majd keresztezni a Nagykovácsi utat. A Gyermekvasút hűvösvölgyi végállomásánál volt egy aprócska kis keveredés a jelzéseket illetően, de sikerült kiküszöbölni. Ezután a hivatalos útvonal szerint a Fazekas-hegyet kellett balról megkerülni, de én tettem egy kitérőt fel a hegyre a GCfaze geoládáért. Sajnos a geoládát hosszas keresés után sem sikerült megtalálni, de a képek alapján a rejtő utólag elfogadta a megtalálást. Ezúttal is köszönet érte! :) Innen az út továbbhaladt Máriaremetére, ahol viszont a GCMAKE multiláda mindhárom pontját könnyedén begyűjtöttem. A Kegytemplom és környéke nagyon szép, rendezett, parkosított hely. Innen a Remete-szurdokba továbbhaladva hamarosan a 7. ellenőrzőpont következett. A pontnál logolhattam is, mivel a szervezők rendkívüli eseményként csak a mai napra életre keltették a már régen, 2009-ben megszűnt GCszur ládát. Innen Remeteszőlősön áthaladva, keresztezve a Nagykovácsi utat a P+ jelzésen fel kellett mászni Kecske-hátra, ahol a 8. ellenőrzőpont következett, ami a túra legtávolabbi pontja volt. Itt a közelben valamilyen cserkészcsapat nagy táborozást vagy valamilyen gyakorlatozást tartott. Ezután Kecske-hátról leereszkedve megkerestem az adyligeti geoládát (GClige), majd meredeken felmászva a Fekete-fej csúcsára megszereztem a 9. pecsétet. Innen egyből meredeken lefelé vezetett az út, majd hamarosan elértem a korábban már megismert zöld körsétautat és Szépjuhásznénál begyűjtöttem a 10. pecsétet is. Az út visszafelé a János-hegy felé tartott, de ezúttal a hegyet jobbról ki kellett kerülni a sárga jelzésen. Ez egy elég kellemes szakasz volt, a végén egy meredek emelkedővel, aminek a tetején a piros jelzés becsatlakozásánál már a 11. ellenőrzőpont következett. A bélyegzés után a piros és a sárga jelzés egy darabig együtt haladt, majd egy idő után a piros jelzés, amit követni kellett, jobbra erősen visszakanyarodott. Itt volt egy kis felfele menet, majd folyamatosan a piros jelzésen és a lila Mária-út jelzésen haladva Makkosmáriánál megkaptam a 12. pecsétet, ahol ismét volt szörp, gyümölcs, valamint csoki. Rettentő jól esett a Sport szelet, rendesen éreztem, hogy energiát adott. Innen már az utolsó ellenőrzőpontig meg sem álltam. Eleinte a piros jelzést kellett követni, majd egyértelmű szalagozás segített megtalálni a sárga jelzést. Itt a hétvégi házak kertjei mellett haladtam el, majd egy szép völgybe érkezve balra fel kellett csapatni a hegyoldalba. Továbbra is a sárga jelzésen haladva hamarosan elértem az utolsó ellenőrzőpontot, Sorrentót, ahol megkaptam az utolsó pecsétemet, valamint a szintén csak a mai napra életre keltett GCsorr ládát is le lehetett vadászni. Az, hogy az olaszországi Sorrento kikötővárosnak mi köze ezekhez az igazán különleges sziklaképződményekhez, azt sajnos nem tudom megmondani. Biztosan hasonlít valamilyen ott található sziklaképződményre. Mindenesetre nagyon szép hely és a kilátás is gyönyörű. Innen már csak a cél volt hátra. Először a sárgán, majd a sárga + jelzésen és végül a piros + jelzésen kellett haladni a hétvégi házak között a cél felé. Páran, akik előttem mentek ezt nem tartották be, mert egy helyen egyenesen le lehetett vágni egy kisebb szakaszt. Innen már hamarosan kiértem és kereszteztem a főútvonalat, ahonnan a cél már igazán közel volt. 16:22-kor értem Teri Néni éttermébe, ahol átvettem az oklevelet, valamint a kitűzőt.
Ahhoz képest, hogy egy kicsit szeles és néha borús idő volt, nagyon jól sikerült túra volt, sok-sok hasznos ellátással, barátságos, segítőkész pontőrökkel. Csak remélni tudom, hogy az ötödikre is eljutok, valamint remélem egyszer mifelénk, a Pilisben is megrendezésre kerül egy Geocaching Teljesítménytúra.
Köszönöm a szervezőknek a lehetőséget! :)

A túrán készült fotók megtekinthetőek a képre kattintva.

Márciusi Emléktúra 48

Eme túra kapcsán ismét 1-2 negatív élménnyel részesültem, bár összességében nem volt rossz túra, de voltam már lényegesen jobbon is. Az interneten 42,8 km. volt feltüntetve, a rendezőség honlapján 48 km. Fene tudja most mennyi volt pontosan. Az itineren az állt, hogy 48 km. 1230 m. szintemelkedéssel, amire 11 óra szintidőt kaptunk. Már ez így elég érdekes volt, hogy valójában most mi mennyi?! A nevezési díj barátságos volt, 500 Ft., amiben volt egy kis csoki, 1 pohár limonádé és zsíros kenyér a célban. Ezzel semmi gond nincs is. A rajtnál az itinerekkel már spóroltak, 1 itinert kaptunk ketten, amin a térkép és a szintábrák kb. használhatatlanok voltak. Még szerencse, hogy az interneten ki volt írva az útvonal pontosan és így otthon már fel tudtam készülni egy kinyomtatott térképpel amin be van jelölve, hogy merre kell menni. Szinte csak ezt használtuk, néha olvastunk csak bele az itinerbe, de nem volt jellemző. Mivel az előző nap a jobb talpamat eléggé megerőltettem, így eléggé bicegősre sikeredett a túra, főleg a végére már eléggé sántítottam, majd mire hazaértem szépen be is volt dagadva 1-2 napig a lábfejem. Az egyes ellenőrzőpontok nyitvatartása (pl. Pilisszentkereszten) véleményem szerint kicsit szorosra sikeredett, simán ki lehetett volna tolni őket még 1 vagy másfél órával. Dobogókőn egy szóval nem volt beleírva az itinerben, hogy nem lesz külön pontőr és a múzeumi pecsétre lesz szükség. Erről a múzeum tulajdonosa világosított fel, miközben mi a pontőröket kerestük. Dobogókőn benyomtam egy tál nagy adag bogrács babgulyást, haverom meg halászlevet, majd folytatva a Sikáros felé majdnem elaludtunk menet közben. :) Sikárostól még a Lajos forrásig volt az utolsó emelkedő, innen már csak lefelé vezetett az út. Azért ott a Lajos forrás körüli környékre a kék kereszt jelzés útjára elfért volna néhol egy-két szalag vagy valami útbaigazító nyíl, mert többet elkeveredtek a forrás előtti és utáni részen is. Minekünk is többször meg kellett állni körülnézni, hogy most mi merre hol... Na meg ez a Pomáz sincs elhalmozva azzal a zöld jelzéssel, legközelebb oda is jó lenne egy-két szalag vagy valami figyelemfelkeltő a nem egyértelmű helyekre. Az emléklap és a kitűző elég egyszerűek, kis méretűek, valamint valamelyik kitűzőn nem is volt tű.
Amúgy ezeket leszámítva klassz kis emléktúra lenne, de van még mit csiszolni rajta. :)

A túrán készült fotók megtekinthetőek a képre kattintva.