Hegedűs Róbert emléktúra - T-Online

November 17-én mindenféleképpen részt kívántam venni a Hegedűs Róbert emléktúrán, mivel ez volt a 25. kupatúra, amin részt vettem. Ezidáig fogalmam sem volt, hogy ki volt Hegedűs Róbert, de most már tudom és sajnálom, hogy nem ismerhettem meg. Most egyedül indultam el a túrán és úgy döntöttem, hogy meg sem állok és egy egész jó szintidőt szeretnék produkálni, ami végül össze is jött, de kezdjük az elején. A túra részvételi díja 1500 Ft. volt, ez a drágábbik túrák közé tartozik, de hát a díjazás egy nagyon szép emléklap, jelvény és kitűző is, valamint az ellátás is frankó volt, tehát érthető. A TTT honlap és itiner szerint egyaránt a túra teljes távja 26,96 km. volt 1143 méter szintemelkedéssel. Elég szép szintes túra volt ez, ezért is akartam kicsit belehúzni, mert múlt héten egyénileg csináltuk a 4 Kolostor Útja a Pilisben mozgalmat és egy nagyon rossz szintidőt sikerült mennünk, persze akkor leálltunk itt-ott szusszanni egyet-kettőt. Egyébként úgy döntöttem, hogy ezentúl az OKT túráimról is meg egyéb egyéni túráimról is fogok beszámolókat írni, ezért is neveztem át a blogot, de az elérhetőséget nem, mert sok helyre ki van már linkelve. Na de visszatérve a Hegedűs Robi emlékéért megrendezett túrához: 7 óra körül érkeztem meg Szépjuhásznéhoz, majd 7:10-kor el is rajtoltam. Az itiner nagyon csodálatraméltó, szép, színes képekkel, pontos leírással, követhető térképvázlattal és érdekességekkel. Ilyen az igazi itiner. Bár én szokásomhoz híven a telefon GPS-be feltöltött útvonalat néztem, én azt jobban szeretem követni, minthogy egész úton az itinert gyűrögessem. A szintek inkább hirtelen jöttek, nem fokozatosan. Először a Hárs-hegyi körút után a Fekete-fejet kellett megmászni, ami egy elég szép emelkedés hirtelen, majdnem sikerült egy szusszanással feljutni a tetejére, de kettő lett belőle. Majd innen lefelé se volt valami egyszerű, mert csúszott az avar s alatta a sáros talaj. A jelzetlen útról a kék jelzés következett, majd a Remete-hegyet elhagyva a már többször bejárt sárga jelzésre csatlakoztam rá. Erről is le kellett térni a sárga háromszög jelzésre, hogy felmásszak a pesthidegkúti kálváriához. Ide már rég terveztem az eljövetelt, mert van itt egy geoláda, ami még eddig nem lett meg. Szép emelkedő vezet ide is fel, kellett közben szusszanni. A pecsétet begyűjtve elkezdtem felkutatni a GCKOTE geoládát, ami sikeresen meg is lett, majd folytattam az utamat a hegygerincen. Kisvártatva csatlakoztam a ismét a kék jelzéshez, amelyet követni kellett most a Hármashatár-hegyig. A Virágos-nyerget elhagyva a Vihar-hegy megmászása következett, majd ismét le s újra fel a Hármashatár-hegyre. Innen a kék körséta s majd a sárga jelzésen leereszkedtem a Határ-nyeregbe, ahonnan az országos kéket követve az Árpád-kilátó következett. Innen jóformán már csak lefelé ment az út a zöld jelzésen. Talán ilyen irányban még nem is nagyon jártam erre, mindig csak felfelé. A Battai lépcsőn lefelé is rossz menni, akik itt laknak és gyalog járnak azoknak minden napjuk egy teljesítménytúrázás lehet. Áttérve a zöld kereszt jelzésre hamar kiértem az erdős részre, ahol még egy pici emelkedő fogadott, amire már nem is számítottam, de így a vége felé teljesen jól esett, oké volt. Szépjuhásznéhoz a célba 12:15-kor érkeztem meg, ami 5 óra 5 perces szintidőt takar. Számomra ez nagyon jó teljesítmény ilyen szintek és még egy geoláda megkeresése mellett is. A jelvény és a kitűző, valamint az oklevél is nagyon szépek, jövőre is biztos eljövök, mert tervezem az MVTE érem megszerzését és ahhoz ez a túra elengedhetetlen. Nagyon szép őszi idő is volt és aminek különösképpen nagyon örülök az az, hogy elértem a 25. Budapest Kupa túra teljesítését. Még lesz 2 kupatúra, amin tervezem a részvételt, a Gercsén csak a 15-ön, aztán a Vár a Mikuláson pedig a 20-ason. Jövőre is jövök mindenképp! ;)

A túrán készült fotók megtekinthetőek a képre kattintva.