2012. március 15., csütörtök

A Gyermekvasút nyomában (nappali)

Ez egy hasonlóan egyszerű túra volt, mint az előző Normafa 20. Szeretem ezeket a Gyermekvasúttal kapcsolatos túrákat, ez ráadásul érintette az összes megállóját a Gyermekvasútnak és mindenhol önkéntes gyerkőcök vártak minket. Meglepett, hogy a 20 km.-es túrán 16 ellenőrzőpont volt, ahogyan az is, hogy állítólag kb. 2300 Fő indult összesen. Reggel az elsők közt érkeztem meg a fogaskerekűvel a Széchenyi-hegy állomásra. Azt gondoltam, hogy túl korán érkeztem, de már voltak előttem a sorban. A nevezési díj 900 Ft. volt, a táv az itiner szerint 19,75 km. volt 705 m. szintemelkedéssel, amire összesen 6 óra volt adva. Az itiner, ami egy kis füzetecske volt nagyon tetszett. Az ismertetők a látnivalókról nagyon érdekesek voltak benne és sok mindenre felhívták a figyelmemet, szívesen olvastam végig a túra során, hogy éppen hol járok és milyen nevezetességek vannak az adott helyen. Az útvonalleírás is nagyon pontos volt, a térképrészlet is jól használható. Reggel 8 óra után pár perccel már el is indulhattam a túrán. a szép kígyózó sor mellett visszafelé. Megint szembesültem azzal, hogy kb. a túrázók java része csalt, mivel az útvonalleírásban az szerepelt, hogy a zöld sáv turistajelzést kell követni, így a Rege útról balra le kell menni a Svájci útra, majd le a lépcsőn és úgy fel a Széchenyi-emlékig és direkt vastagon volt szedve, hogy csak ha havas az út, akkor hagyjuk ki a Svájci utat. Én a hivatalos útvonalon mentem és szomorúan láttam, hogy kb. mindenki kihagyja és rövidít a Rege úton az emlékig. :( Továbbá a másik ilyen hely a csillebérci állomás után volt, ahol ugye a hivatalos út kicsit eltávolodott a sínektől, ellenben mindenki a sínek mentén ment tovább, mert így nem kellett lemenniük az ősfák közé, majd vissza a sínekhez. A Normafánál is páran variáltak ahogy láttam. Nem szép dolog ez emberek. A János-hegyen a Libegő felső állomásánál nem bírtam ki, hogy ne vegyek egy perecet magamnak, nagyon finom friss volt, ezer éve nem ettem már ilyet, majd fent a kilátónál el is fogyasztottam. Itt a pontőrök mellett csomóan (köztük én is) elhaladtam, abszolút nem figyelték a túrázókat és nem szóltak senkinek, hogy pecsételni kell, pedig javarészt mindenki kezében ott volt az igazolólap. Szépjuhászné után a Kaán Károly kilátó nagyon tetszett, csak rengeteg ember volt a környékén, így nem mentem fel most rá, majd legközelebb. :) Eléggé siettem, mert másnapra ki akartam pihenni magam a 48-as Márciusi emléktúrára, így 12:00 környékén célba is értem, ahol nagyon finom meleg étellel és almalével vártak a szervezők. Még jól belakmároztam és indultam is haza, mert másnap ismét kelni kell. Örömmel értesültem róla, hogy augusztusban van a túrának egy éjszakai változata is, remélem részt fogok tudni venni majd azon is. :)

A túrán készült fotók megtekinthetőek a képre kattintva.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése